Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
III. AZ ETHNOLÓGIAI ADATTÁR GYŰJTEMÉNYEI - Fogarasi Klára: Fényképgyűjtemény
Fémképgyűjtemém 751 A gyűjtőhálózatot is igyekeztek fejleszteni: tagjaik száma 1940-ben 195, 1941-ben azonban már 319, 1942-ben 345 fő. Emellett a belső munkálatok sem szüneteltek: Némethy Endre próbaszolgálatos tisztviselőjelölt végezte a fényképtárban a revíziót, Pereszlényi Mária és Nikolics Béláné másolta a fényképleltár-cédulákat, Nemeskéri Jánosné díjnok rendezte a fényképtár anyagát és leltárcéduláit, Borzsák Endre díjnok összeállitotta Pest megye fényképeinek listáját. 1941 és 1943 között az Államtudományi Intézet Táj- és Népkutató Osztálya, hogy „a tanuló ifjúságot bekapcsolja az országos táj- és népkutató munkába”, pályázatokat írt ki középiskolai munkaközösségeknek, önképző köröknek (Belényesy 1943. 251). A pályázók száma évente változó volt (132, 68, illetve 238 fő), a beérkezett pályamunkák száma azonban összességében nem volt kevés (438). A pályázat egyik témaköri kiírása fényképre vonatkozott: „Egy magyar táj fényképekben” (NÉPRAJZI ÉRTESÍTŐ 1942. 92). A Magyar Cserkészmozgalom Országos Parancsnoksága is írt ki falukutató pályázatot. A vidéki középiskolák és tanítóképzők diákjaitól egységes kérdőív alapján, kizárólag eredeti gyűjtést, kutatást vártak. Belényesy Márta beszámolójában a Hajdúszovát néprajzát feldolgozó Szatmári Károlyt és Kovács László (több településen végzett) gyűjtését emelte ki, akik munkájukat fényképekkel is gazdagították. A kolozsvári magyar egyetemi hallgatók társadalomtudományi és néprajzi munka- közössége falukutató táborokat szervezett Kolozsborsán, Bábonyban, Bálványosváralján (Szolnok-Doboka megye) 1941-ben. A táborok újszerűsége a néprajzi, szociográfiai és statisztikai módszerek felhasználásában, továbbá a szemléletmódban rejlett, amely egy-egy jelenséget nem elszigetelten, hanem funkciójában vizsgált, s a falura is mint szervesen létező, működő közösségre tekintett. A Néprajzi Értesitő folyamatosan beszámolt a gyűjtőutak eredményeiről. A háborús veszély miatt 1942-ben elodázhatadanná vált a múzeum anyagának védett helyre költöztetése. Lebontották és ládákba csomagolták a kiállítás, majd a gyűjtemények tárgyi anyagát, „egyéb raktári anyagot nem csomagoltunk el” - szól a jelentés, tehát ezek közé tartoztak a fényképlemezek is. így volt lehetséges, hogy miközben a múzeumi munka jóformán teljes egészében szünetelt, 1943-ban például több ezer fénykép-leltárcédulát gépeltek, s Némethy Endre a fényképanyagot rendezte (Domanovszky 1943c. 260). A fényképgyűjtemény két világháború közötti gyarapodása elsősorban Gönyey Sándor munkájának eredménye. 1920-tól 1944-ig dolgozott az intézményben, ő hívta elő a kollégák filmjeit, készített róluk másolatokat. Emellett saját képeit leltározta. A Néprajzi lexikon több mint tízezer felvétel szerzőjeként említi, valójában azonban ennél jóval többet, majdnem tizennégyezer felvételt készített. Beleltározott felvételeinek száma jelenleg 13 644. Fényképészeti szaktudása (fényképészeti tanfolyamot végzett) az egész intézménynek előnyös volt, hiszen a laboratórium szakszerűbb felszereltségét, üzemeltetését, a legújabb fényképezési eljárások alkalmazását, azaz a színes fényképezés meghonosítását, korszerűbb gépek beszerzését, a kollégák fényképezésre ösztönzését és hozzáértésük segítését, megteremtését is eredményezte.78 Az Iparcsarnokból történő költözéskor az üveglemezek be- és kicsomagolását, tisztítását és rendezését Viskivel közösen végezték, miközben a fénykép-laboratóriumot az elsők NMI 9/1924. A jelentés arról számol be, hogy „két fényképezőgépet könnyű utazó kamerára cseréltek".
