Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
III. AZ ETHNOLÓGIAI ADATTÁR GYŰJTEMÉNYEI - Fogarasi Klára: Fényképgyűjtemény
750 Fogarasi Klára nélkül) - míg a többi tárgynál a gyarapodás átlagosan 1-2, legfeljebb 28 darab. „A gyűjteményanyag állagában nagyobb változás az ezévi gyűjtőutakon készült fényképfelvételek nagy száma következtében állott be. Elv ugyanis, hogy a gyűjtőutakon mindazon tárgyakról, melyeket nem szereznek meg a gyűjtemény számára, fényképfelvételt készítenek. Ilymódon ez évben 2482 db felvétel készült”- írja a jelentés (DOMANOVSZKY 1941. 115). A múzeum munkatársainak segítségére volt a három újonnan vásárolt fényképezőgép is: Bentzin Primer Zeiss Tessar típus 1938-ban, Voigtländer Braunschweig, Heliar és egy Rolleicord Zeiss Triotar tükörreflexes fényképezőgép tartozékokkal (Bartucz 1937b. 245). Több ezres gyarapodások követték egymást évről évre: 1938-ban 2102, 1939-ben 3700, 1940-ben 3000, 1942-ben 1056. 1937-1938-ban Tagán Galimdsán vezette a fénykép-laboratóriumot, és volt felelős az ott tárolt negatívanyagért, míg Krompecher Bertalan és Némethy Endre a fényképle- mezraktár revízióját folytatták.77 Ugyanezt a teendőt 1939-ben Fél Edit (ÁDOB-gyakornok) végezte. Az éves beszámoló jelentős nemzetközi megrendelésekről ír, Oxfordba melanéziai tárgyakról, Stockholmba síanyagról, a Katowicéi Múzeumnak viseletekről, Angliába világító- eszközökről készült fényképeket küldtek (Bartucz 1940a. 220-222). A látványos gyarapodás több okból érthető: ebben az időszakban nemcsak páratlan tisztviselőgárdája volt a Néprajzi Tárnak, de mindegyikük a sokat fényképező kutatók közé is tartozott: Gönyey Sándor, Bartucz Lajos, Szendrey Ákos, Vajkai Aurél, Domanovszky György, Tagán Galimdsán, Gunda Béla, Fél Edit, Márkus Mihály, Manga János, Dincsér Oszkár, Némethy Endre, az 1942-ben egy éves próbaszolgálatot töltött Bakó Ferenc és Molnár Balázs. Ugyanakkor a politikai változások (bécsi döntések) is megnyitották a lehetőséget a felvidéki, észak-erdélyi és székelyföldi gyűjtőutak számára. 1940-ben Gönyey Sándor Erdélyben (Csík, Udvarhely, Szolnok-Doboka és Kolozs megyében), Szendrey Ákos Szatmár megyében, Gunda Béla Máramarosban a huculok között, Márkus Mihály Gömörben. 1941-ben Gönyey Sándor Szilágy és Kolozs, Szendrey Ákos Szilágy és Szatmár, Tagán Galimdsán Szilágy, Kolozs, Udvarhely, Domanovszky György Udvarhely, Gunda Béla Szolnok-Doboka, Beszterce- Naszód, Szatmár, Márkus Mihály Szilágy és Gömör megyében, 1942-ben pedig Gönyey Sándor és Szendrey Ákos Szilágy megyében (utóbbi még Szatmárban is), Tagán Galimdsán Udvarhely megyében, Domanovszky Udvarhely és Csík megyében, Gunda a csángó telepeken és Szolnok-Doboka megyében járt. Az 1941. év eredményeit összefoglaló publikált jelentésben olvasható a panasz: „A tisztviselők a helyszíni gyűjtéseket, főleg az un. adattári gyűjtéseket ez évben fokozott mértékben folytatták, bár sokkal több munkanapot töltöttek vidéken, mint az előző években, még mindig nem annyit, amennyi kívánatos lenne.” (Domanovszky 1942c. 89.) Gönyey Sándor 16 településen, Szendrey Ákos 6, Tagán Galimdsán 10, Manga János 7, Bakó Ferenc 11, Márkus Mihály 39 faluban, községben végzett gyűjtéséről számol be (DOMANOVSZKY 1942c. 90). A háború pusztításaitól való félelem s az azt követő várható gyors átalakulások hasonlóképpen sürgették és fölgyorsították a gyűjtés iramát. 1942-ben szintén sok községet bejártak: Gönyey Sándor 11, Szendrey Ákos 8, Tagán Galimdsán 1, Domanovszky György 3, Gunda Béla több mint 10, Némethy Endre 5, Fél Edit 3, Manga János 17 településen végzett gyűjtéseket, de még az 1943-as jelentés is hét kutató terepgyűjtéséről számolt be, a gyarapodás pedig 1111 fényképfilm és lemez volt (Domanovszky 1943c). 77 NMI 9/1939.
