Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
III. AZ ETHNOLÓGIAI ADATTÁR GYŰJTEMÉNYEI - Fogarasi Klára: Fényképgyűjtemény
Fénvképgyűjtemény 733 a tudománytörténetileg fontos felismerés és az ennek nyomán kialakított gyakorlat hívta életre a Néprajzi Múzeum fényképgyűjteményét, mely Magyarországon és nemzetközi viszonylatban egyaránt a legkorábban alapított fényképarchívumok egyike. Jankó mint az intézmény vezetője a magyar és nemzetközi gyűjtemények számára értékes kollekciókat szerzett meg, melyeknek a fotográfiák is szerves részei voltak. A gyűjtemény gyarapodása az Ethnographiában, majd a Néprajzi Tár időközben megindult saját folyóiratában, a Néprajzi Értesítőben közzétett kötelező negyedéves jelentésekben követhető nyomon. A korai időszakban több jelentős fényképsorozat került a gyűjteménybe, Így 1900- ban Pápai Károly felvidéki és Északnyugat-Szibériából származó, kétharmad részben antropológiai felvételeket tartalmazó hagyatéka. Pápai többi képe a természeti és épített környezetet (templom, palóc ház, csűr, szobabelső, kemence, vízimalom stb.) örökíti meg riportszerű dokumentumfelvételeken. Pápainak összesen 267 felvételét őrzi a gyűjtemény.15 Teleki Sámuel néhány délkelet-afrikai fényképéről, melyeket özvegye ajándékozott a múzeumnak a Néprajzi Értesítő 1900. évi jelentése is beszámol, e felvételek azonban ma nem találhatók meg a gyűjteményben (Telekiről lásd Borsos 1998). Fenichel Sámuel 22 új-guineai, melané- ziai fotográfiai gyűjteménye16 is ekkor kerül a múzeumba. Az alapgyűjtemény része volt az az eredetileg több mint 50 felvételből álló sorozat is, amelyet 1889-ben készített Vikár Béla Somogy megyei gyűjtőútján a kíséretében lévő felesége. Ma a fényképgyűjtemény 23 darabot őriz e sorozatból (ltsz.: 1559-1581). A felvételek elsősorban a viseleteket örökítették meg: „férfiaknál és nőknél, házasoknál és házasulandóknál korkülönbség szerint, és részben a házakat, a használati tárgyakat és a népet munkája mellett” (Vikár 1891. 118). Nem csupán ünnepi, hanem utcai, hétköznapló vagy archaikus öltözetet is láthatunk a felvételek között, mint például a fehér gyász vagy a nők homlokát, száját eltakaró kendő ábrázolása. A gyűjtemény nem magyar anyagának ekkor már részét képezték Biró Lajos új-guineai felvételei, továbbá a Néprajzi Missio anyaga is, amelyeket a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium segítségével vásárolt a múzeum. Biró Lajos Fenichel Sámuel megkezdett tudományos munkáját folytatta Uj-Guineá- ban. A néprajzilag feltáratlan terepen megszakítás nélkül eltöltött hat év alatt az eredetileg természettudós Biró értékes megfigyeléseket, feljegyzéseket végzett a tárgyi és szellemi kultúra egészére vonatkozóan. Gyűjteménye anyagának szerves részét képezik fényképfelvételei, szám szerint 341.17 Biró Lajos ennél többet fényképezett, azonban az ottani rendkivül kedveződen klíma következtében lemezei közül nem egy már a helyszínen megsérült, tönkrement. Néhányat pedig - mivel anyagi gondjai voltak - pénzzé tett. Ezeket egy német kereskedő vásárolta meg, aki a berlini múzeum számára gyűjtött anyagot. Biró Lajos felvételei azért is különösen értékesek, mert részletes tudományos feljegyzések kísérik őket (Bíró 1987). A millennium idején láthatta a nagyközönség a Néprajzi Missio-kiállítást, amelynek anyaga Ribényi Antal plébános felkérőlevelei alapján érkezett 1896-ban „Észak-Afriká- ból és a Közel-Keletről, ezenkívül nagyobb számban Afrika más tájairól, Kínából, Indiából, 15 Ltsz.: 1916-1977, 1982-2044, 2074-2081, 2129-2135, 2158-2176, 2178-2189, 2191-2217, 2220- 2230, 2236-2244, 2246-2263, 3884, 14883-14892, 66098-66104, 77036-77038. 16 Ltsz.: 3022-3023, 3026-3027, 3031-3033, 3035-3038,3040-3050. 17 Ltsz.:1476-1491, 1493-1498, 1500-1502, 1504-1507, 1513, 3052-3056, 3060-3063, 3065-3067, 3069, 3859, 3883, 3895, 4222, 7183, 9070-9082, 15279-15309, 15346-15489, 15495-15570, 16048-16061, 270227-270228, 283951-283952.
