Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
III. AZ ETHNOLÓGIAI ADATTÁR GYŰJTEMÉNYEI - Tasnádi Zsuzsanna: Rajz- és festménygyűjtemény, nyomatgyűjtemény
670 Tasnádi Tauzsanna sormintát ábrázoló rajzlapocskákkal. A rajzok jól mutatják az akkori viselet gazdagságát és a gyerekek szempontjából eszményített viselet fontos szerepét a falusi társadalomban. Ezekből a gyermekrajzokból összesen 159 található a gyűjteményben. A századfordulótól tudományágunk is foglalkozni kezd a népművészet kérdésével, de a rajzgyűjtemény szempontjából inkább az érdekes, ami a néprajzi kutatómunka dokumentációs területén történik. 1907-ben megjelent Malonyay Dezső hatalmas népművészeti vállalkozásának első kötete. Ezt a munkát neves festőművészek illusztrálták, ebből kifolyólag a mű inkább díszkiadás lett, mint tudományos munka. Ezen kíván változtatni Bátky Zsig- mond, amikor Útmutatójában hangsúlyozza, hogy a néprajzi tárgyat nagyon aprólékosan kell megrajzolni, és nemcsak a népművészeti tárgyakat, hanem a mindennapi élet használati tárgyait is dokumentálni kell. Mindezek ellenére a néprajzi tárgyak illusztrálásánál még mindig nagyon sok művészi szempont érvényesült. Garay Ákos és id. Jankó János munkássága nagy áttörést jelentett a hiteles néprajzi ábrázolás területén. Mindketten festők, de művészi törekvéseiket nem engedték előtérbe kerülni. Tudományágunk hamar felfigyelt rájuk, és munkákkal látta el őket. Garay Ákos valószínűleg Bátky felhívására kezdett el a régi magyar hajviseletekkel foglalkozni. Ezeket gyűjtötte és rajzolta. Később hagyatékát a múzeumnak ajándékozta, így került a rajzgyűjteményünkbe a csimbókos hajviseleteket ábrázoló rajzsorozat. Erre az időszakra esik az a törekvés is, hogy a Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztálya minden tárgycsoportjának legjellemzőbb darabját le akarták rajzoltatni. Undi Mária már 1904-ben a Néprajzi Osztály rajzolója, de rajzolói állás „kreálását” csak 1906-ban kéri Sema- yer Vilibáld, aki szerint az intézeti rajzoló a gyűjtőutakra is elkísérhetné a kutatókat.4 1910-ben a Néprajzi Osztály programjának ismertetésében szintén Semayer Vilibáld foglalja össze a következő célokat: „népünk minden rétegét művészi kézből eredeti, ar- tisztikus festményekkel és szobrokkal fogjuk bemutatni, [...] mert a nagyközönségnek a legműveltebb művészileg is érző rétege, a néprajzi múzeumoktól mind máig húzódik és pedig joggal” 5. Valószínűleg ehhez a koncepcióhoz kezdett a múzeum olyan ábrázolásokat vásárolni, gyűjteni, melyek híres festőművészek munkái, ezeket kiállítások alkalmával fel is használták. Ezért kerültek be a század elején tevékenykedő és a tanulmány előző részében felsorolt különböző festőiskolákból kikerült művészek munkái. 1924-ben a Néprajzi Osztály az Iparművészeti Társulattól megvásárolt egy 6000 darabból álló népművészeti rajz- és festménygyűjteményt.6 A gyűjtemény ára huszonötmillió korona volt, ezt az összeget két részletben, 1924-ben és 1925-ben fizette ki a múzeum. Az irattári anyagban egy átvételi elismervény és egy levél található e vásárlásról. Ezekből sajnos nem derül ki, hogy milyen jellegű a megvásárolt gyűjtemény, csupán a vételárat és a darabszámot tüntetik fel, mely az iratanyagban 2700-2800 „népművészeti rajz (festmény)”.7 A levelezési iratok szerint az Iparművészeti Társulat már 1914-ben felajánlotta megvásárlásra népművészeti gyűjteményét, melyben a népművészeti rajzgyűjtemény is szere4 NMI 31/1905. Felterjesztés Undi Mariska rajzoló további munkája, illetve rajzolói státus létesítése tárgyában, 1905. IV. 29. 5 NMI 21/1910. Semayer Vilibáld, 1910. évi terv. 6 Néprajzi Értesítő 1916. 46-47. 7 NMI 94/1924. Viski Károly elismervénye az Országos Iparművészeti Társulattól megvásárolt kép- gyűjteményről, 1924. IX. 20.
