Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
III. AZ ETHNOLÓGIAI ADATTÁR GYŰJTEMÉNYEI - Tasnádi Zsuzsanna: Rajz- és festménygyűjtemény, nyomatgyűjtemény
pelt. A múzeum nem tudta megvásárolni az anyagot, de kérték, hogy letétként a néprajzi osztályon helyezhessék el. A vásárlás csak sokkal később valósulhatott meg, mert az Iparművészeti Társulat a múzeum tűzveszélyes és fűtetlen voltára hivatkozva nem találta megfelelőnek a rajzok letétbe helyezését.8 A rajzoknak, festményeknek, grafikáknak a múzeumban és a néprajzban több fontos funkciójuk van. Egyrészt dokumentálják a néprajzi gyűjtést, másrészt esztétikai szempontból fontosak a kiállítások, kiadványok stb. megtervezésében, mintegy hitelesítik a néprajzi anyagot. Ugyanakkor azt is elmondhatjuk, hogy festményeket és művészi rajzokat gyakran visszautasítanak, nem vásárolnak meg, mert az artisztikus rajzok nem mindig használhatók.9 A képek, grafikák, illusztrációk szakmánkban való felhasználhatóságát később is fontosnak tartották, hisz nem lehet minden tárgyat bevinni a múzeumba, a begyűjtött főtípusokon kívül elegendő a leírás, fotó és rajzzal való megörökítés. A gyűjtemény legnagyobb része népművészeti minták és motívumok rajzaiból áll. A népi iparművészet az 1950-es évektől nagyon sokféle fórumon mutatja be a népművészet alkotásait, a népművészeti anyag felhasználhatóságát és az eredeti népi alkotókat. A népi iparművészet részt vesz egy nemzeti jellegű iparművészeti irány megteremtésében. Szép számban rendez népművészeti kiállítást a Néprajzi Múzeum itthon és külföldön, ezek a kiállítások nemcsak a régi díszítőművészetet mutatják be, hanem az új eredményeket is. A magyar néprajztudományban az egyéniségvizsgálat az 1930-as évek második felétől kezdődött el és ért el eredményeket először a mesekutatásban (Ortutay Gyula, Kovács Ágnes, Dégh Linda stb.). A kutatás a népművészeti alkotások terén is eredményesen folytatódott, hímző, szövő alkotókat, fazekasokat, fafaragókat fedeztek fel. így például a hímzés területéről Kis Jankó Borit (1876-1954) az egyik legjelesebb íróasszonyt, aki a legnagyobb iskolát teremtette meg maga körül Mezőkövesden. Gyűjteményünk több mint 200 rajzát őrzi, melyek között ingujjhímzés, de díszített levélboríték is található. Vankó Imréné Dudás Juli galgamácsai festőt Bartók Béla, valamint Kodály Zoltán fedezte fel a húszas évek közepén. Később Gönyey Sándor biztatására egyre rendszeresebben kezdett rajzolni, ő lett a leghíresebb naiv festőnk. A rajztárban összesen 153 alkotása található, melyek a falusi élet szokásait ábrázolják. A gyűjteményben őrzött rajzai teljes életművét felölelik. Gyermekkori rajzai éppúgy megtalálhatók, mint későbbi képei. Ezek egyre hitelesebb ábrázolással, pontosabb feliratokkal, elmekkel mutatják be a falusi életet. A népművészeti tárgyakat, a különböző mintákat nemcsak néprajzkutatók, hanem szakmai irányítással textiltervezők, főiskolások és sokan mások rajzolták a helyszínen és a múzeumban. így került a gyűjteménybe 1952-ben 250 rajz, melyet az Iparművészeti Főiskola és a Képzőművészeti Főiskola hallgatói készítettek (K. Csilléry 1952. 26). 1951 és 1953 között a Könnyűipari Minisztérium, a Népművészeti Intézet és a Néprajzi Múzeum közösen szervezett gyűjtőutat.10 Ennek eredményként 138 textiltervező összesen 1680 rajzzal gyarapította a 8 NMI 53/1915; NMI 59/1915; NMI 16/1916; NMI 203/ 1916. Semayer Vilibild és az Iparművészeti Társulat levelezése népművészeti tárgyak és rajzok letétje ügyében. 9 NMI 15/1910. Kovách Aladár tárgyakat ajánl és küld, 1910. I. 10-28.; NMI 71/1910. Garay Ákos levele régi magyar hajviseletek gyűjtésével kapcsolatban, 1910. VIII. 19-28.; NMI 74/1913. Szigethy István festőművész felajánlja segítségét a gorálok tanulmányozásához, 1913. VII. 13. 10 NMI 149/1951. Megállapodás a textiltervezők gyűjtőútjáról, 1951. X. 5. Rajz- és festmémgiűitemém, momateyűitemém 671
