Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
III. AZ ETHNOLÓGIAI ADATTÁR GYŰJTEMÉNYEI - Szemkeő Endre: Az Ethnológiai Adattár dokumentációs gyűjteménye (EAD)
EAD gyűjtemény 653 hivatalos működésének iktatott iratai 1953-tól, másrészt a könyvtár iratai az 1947-1966 közötti időszakból. Ez utóbbi torzóanyag EAD gyűjteménybe kerülése is jelzi, hogy az intézményen belül nem voltak egyértelmű szabályok a különböző osztályokon keletkezett, nem központi iktatású iratok irattárba adásának. Két nagy dokumentumegyüttes a kiállításokkal és egyéb etnográfiai és művelődés- történeti eseményekkel, rendezvényekkel kapcsolatos gyűjtemény, amelyekben részben a múzeum által rendezett kiállítások aprónyomtatványai (meghívók, szórólapok stb.) mellett forgatókönyvek és plakátok is fellelhetők. A másik ilyen gyűjteményben hazai és külföldi események (kiállítás, konferencia, díjátadás stb.) meghívói, szórólapjai stb. találhatók. Külön gyűjteményként kezelhető az idegenforgalmi hivatalok, utazási irodák szórólapjainak és nyomtatványainak együttese, amely egy-egy kutató vagy utazó munkatárs érdeklődése következményeként került a múzeumba. Az EAD-ban találhatók a Folia Ethnographica 1949.1. évfolyamának néhány kézirata, valamint az Acta Ethnographica 1953-1969 között idegen nyelven megjelent dolgozatainak magyar eredeti szövegei. A folyóiratot az MTA kiadásában a magyar nyelvű Ethno- graphia mellett adták ki idegen nyelvű tanulmányokkal. A múzeum valamelyik mnkatársa szerkesztette, többnyire a főigazgató. így kerültek a kéziratok az EAD gyűjteménybe (BALASSA 1954b. 304). Bodrogi Tibor 1968-ig volt a Néprajzi Múzeum főigazgatója, utána az MTA Néprajzi Kutatócsoportba került, s vitte magával a szerkesztőséget. Nem irattári anyag, mégis köze van a hivatali működéshez annak a dokumentumcsoportnak, amely a kiszállások, terepmunkák úti jelentéseit fogja össze 1945-1985 között. Ezek között nagy számban vannak olyan kutatói jelentések, amelyek nem a Néprajzi Múzeum munkatársától születtek, de valamilyen közös kutatási feladat vagy csoport miatt kerültek a múzeumba. Az ötvenes években egy időben az összes kutatással kapcsolatos adminisztrációt, amelyben a Néprajzi Múzeum vagy egy munkatársa részt vett, az Ethnológiai Adattár mint múzeumi szervezeti egység kezelte.7 Végül, de nem utolsósorban az EAD gyűjteményei között kaptak helyet azon néprajzkutatók adományai, hagyatékai (hivatalos működésük során keletkezett irataik, tudományos munkásságuk termékei, magánlevelezésük stb.), akik valamilyen szállal kötődtek a múzeumhoz vagy a néprajzkutatáshoz. Ezt a gyűjteményt az egyszerűség kedvéért személyi gyűjteménynek nevezzük, amely igen jelentős átfésülést és selejtezést igényel. A gyűjteményfejlesztés alapelve, amint a fenti előadásból is látható, az volt és az ma is, hogy gyűjtsön, a lehető legegyszerűbb módon nyilvántartson és raktározzon minden olyan - bármely módszerrel leírt szöveget -, mely nem szorítható be az 1938-ban, illetve 1951-ben kidolgozott kézirattári és fotótári mutatózási rendszerbe, de köze van a tudományhoz, a múzeumhoz, a közművelődéshez. A Néprajzi Múzeumnak sosem volt (még az 1950-es években sem) olyan kapacitása, hogy az így felgyülemlett dokumentumokat bármilyen szisztémával ugyan, de feldolgozza legalább olyan szinten, hogy a kutató egy jegyzék alapján tájékozódhasson az egyes gyűjteménycsoportokban fellelhető dokumentumokról. Két gyűjtemény kivétel ez alól. Az egyik az NMI 1871-1950 közötti iratainak regesztarendszere, a másik a statisztikagyűjtemény leltárba vétele és földrajzi mutatóval való ellátása. Mind a két feldolgozómunka személyes érdekek, ambíciók eredménye. Az első Balassa Iván főigazgató nevéhez fűződik, aki szívesen foglalkozott a Néprajzi Múzeum történetével s első vezetőinek 7 Lásd az 1. számú lábjegyzetet.
