Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
III. AZ ETHNOLÓGIAI ADATTÁR GYŰJTEMÉNYEI - Szemkeő Endre: Az Ethnológiai Adattár dokumentációs gyűjteménye (EAD)
654 Sztmkeőjindrt• tudományos és tudományszervező tevékenységével. E kutatásához segéderőket használt fel, hogy minden egyes irattári dokumentumról kronológiai sorrendben regesztacédulát készítsen, s ezeket bizonyos témakörök szerint szakmutatózza is. Erős a gyanúm, hogy az adattár dokumentumtengerében nem vették észre az ott dolgozó kollégák, hogy az irattári dokumentumoknak létezik az iktatókönyve, sőt 1910-től a tárgyszavas mutatókönyv is, amelyek segítségével klasszikus levéltári kutatást lehet végezni a történeti iratanyagban. Ma rendelkezünk egy regesztamutatóval 1950-ig, s egy iktatókönyv-sorozattal 1952-ig, amelyekben az éveken belüli iktatószámok sorrendjében lehet kutatni. 1952-1963 között központi utasításra nem használtak iktatókönyvet. A statisztikagyűjtemény leltározását lehetővé tette homogén dokumentumgyűjtemény jellege, s nagyon valószínű, hogy az Ethnológiai Adattár akkori vezetője korábbi - még a 2. világháború előtti s alatti - tudományos érdeklődését elevenítette fel e felmérések feldolgoztatásával, de az ötvenes-hatvanas évek nagy szövetkezeti és agrárparaszti történeti és néprajzi kutatásai is serkenthették e gyűjtemény leltárba vételét és mutatózását. K. Kovács Péter, az Ethnológiai Adattár akkor még helyettes vezetője volt a szövetkezeti parasztság néprajztörténeti kutatói munkaközösségnek a vezetője.8 Bár az EAD mint gyűjteményi csoport az Ethnológiai Adattár létrehozásakor Kovács László ismertetésében még nem létezett, a háború utáni újjáépítési korszakban hamar találkozhatunk a munkatervekben, jelentésekben vele (KOVÁCS 1939d). 1952-ben a múzeumi osztályok szervezési dokumentumában a gyűjteménynek már tudományos kezelője is volt Kardos László személyében. Akkor néprajzi dokumentációs gyűjteménynek nevezték, s a statisztikagyűjtemény nem ide, hanem a térképgyűjteményhez tartozott, amelynek külön kezelője is volt Molnár Balázs személyében.9 Az 1954. évre vonatkozó adattári munkajelentésben „Ethnográphiai Dokumentumgyűjtemény” elnevezéssel szerepel a gyűjtemények között az EAD. 1955-ben egy minisztériumi bizottsági jelentés szerint az Ethnológiai Adattárban lévő gyűjtemények között viszont nincs külön ilyen gyűjteménycsoport, azt egybesorolja a kézirattárral „néprajzi adattár” elnevezéssel, és itt már csak egy közös kezelője van K. Kovács Péter személyében. Csupán a jelentés egy megjegyzéséből derül ki, hogy az EAD anyaga idetartozik, amikor a beleltáro- zadan kéziratok között a „megszüntetett Kelet-európai Néptudományi Intézettől örökölt lel- tározatlan anyag”-ot említi.10 Az EAD gyűjteménynek az 1970-es évekig nem volt külön gyűjteménykezelője. K. Kovács Péter felügyelete alatt egy múzeumi asszisztens kezelte, de a jelentésekből az derült ki, hogy az EAD gondozásán az irattári anyag (NMI) kezelését értik. Az egyéb felhalmozódott anyagot elhelyezték a raktárban. Az 1960-as években az évi jelentésekben szinte egyáltalán nem említik e dokumentumanyag feldolgozását. 1970-ben pár mondatos jelentés szól arról, hogy a 25 éves jubileumi kiállításkor adatfeltáró munka zajlott le az EAD gyűjteményben, amely 4 napot vett igénybe.11 Önálló gyűjteménykezelője 1982-től van a gyűjteménynek. A dokumentumgyűjte8 NMI 863-3301-05/1952. Kovács Vem: Munkaközösségek, jelentései és tervei. 9 NMI 88863-01872/1952. Szendrey Ákos: Az Országos Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattára szervezeti és működési szabályzata. 10 NMI 863-0516/55. Minisztérium jelentése az Adattár anyagáról. 11 EAD EA 1/1970. Kovács Péter - Medgyes Éva: Terv és munkajelentés.
