Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Szuhay Péter: Földművelés-gyűjtemény
Földművelés-gyűjtemény 65 megvásárlása révén 33 darab tárgyat46 hozott, Szacsvay Éva pedig 1994-ben, egy mezőkövesdi hagyaték gyűjtése során gazdagította a gyűjteményt.47 A gyűjtemény klasszikus fénykorát a Könyves Kálmán körúti épületben eltöltött évtizedekben élte. A Néprajzi Múzeum Kossuth téri épületbe költözését követően, 1980- 1981-ben került a földművelés-gyűjtemény a törökbálinti raktárvárosba; törzsanyagát a mai napig ez a raktár őrzi. 1998-ban teljes revízióra került sor. Ekkor - a jegyzőkönyv szerint - 3757 darab tárgyat tartalmazott a gyűjtemény. A revízió lezárását követően, 1999 tavaszán a gyűjtemény vezetését Selmeczi Kovács Attila vette át. A gyűjtemény összetétele az 1998-1999-es re- A gyűjtemény jelenlegi vízió adatai alapján készült, követve Takács Laösszetétele ios rendszerét,48 ám abban bizonyos összevonások és átcsoportosítások történtek (lásd 1. számú melléklet). (A beosztás során bizonyos, nehezen kezelhető funkcionális átfedések is felmerültek, például egy tárgyat lehet szerepeltetni a talajművelő eszközöknél és a speciális növénykultúráknál.) Ugyancsak utalni lehet arra is, hogy egyes tárgycsoportok több gyűjteményben is megjelenhettek, illetve esedeges, hogy melyik gyűjteménybe kerültek. Ilyen például a nádvágók és rokonneműek köre, mely tárgyak - lévén hogy jobbára halászok használták - beillettek volna akár a halászatgyűjteménybe is. Valószínű, hogy egy-egy tárgy gyűjteménybe kerülését az egyes kutatók érdeklődési köre is meghatározhatta. A rendszerezésből láthatók a gyűjtemény összetételének egyenetlenségei: például az intenzív kertkultúrák körébe tartozó eszközök tárgycsoportjai, illetve annak tipológiája jóval alulmarad a vágóeszközök részletezettségétől. Ha az egyes tárgycsoportok alá tartozó tárgyak konkrét esetszámát nézzük, az eltérések számszerűsíthetők is. Fogazott élű sarlókból, szőlőmetsző késekből, nádvágókból, egyéb vágóeszközökből több száz darabból álló sorozatok szerepelnek a gyűjteményben, míg a kisebb, nem preferált tárgycsoportokból, innovációs vagy gyári eszközökből alig-alig találunk tárgyi képviselőket. A gyűjtemény egyes tárgytípusai közötti aránytalanság nemcsak egyes kutatók tudományos érdeklődésének tudható be (például Vincze Istvánnak vagy Takács Lajosnak a gyűjtemény összetételét meghatározó gyűjtései), hanem az esztétizáló, a népművészet kutatását preferáló törekvésekkel is magyarázhatjuk. Ennek köszönhető a több száz darabos faragott kapatisztító és tokmány tárgysorozat vagy a szintén több száz darabból álló, geometrikus díszítésekkel ellátott kovácsoltvas eszközök sorozata. Természetszerűen nem hagyható figyelmen kívül a gyűjtemény gyarapításánál a tárgyak méretének és szállíthatóságának kérdése sem. Ezeket érvényesítve azt láthatjuk, hogy alapvetően az apró tárgyak dominálnak a gyűjteményben, és többek között azért van kevesebb és ebből következően a táji, formai vagy a történeti fejlődést kevéssé tükröző típus boronából, hengerből, szecskavágóból stb., mert elsősorban szállításuk, másodsorban raktározásuk jelentett nehézséget. Valószínűleg ennek tudható be a hosszú kazlazóvillák, szénaszárító nyársak, gyümölcsverő póznák mérsékelt megjelenése. 46 Leltári számaik 93.73.98 és 93.73.389 között elszórtan találhatók. 47 Leltári számaik 94.46.78 és 94.46.113 között elszórtan találhatók. 48 EA 16181. Takács Lajos: A Néprajzi Múzeum Földművelés gyűjteménye tárgyainak típuskatalógusa.
