Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
II. A NEMZETKÖZI OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Wilhelm Gábor: Ázsia-gyűjtemény és Indonézia-gyűjtemény
542 Wilhelm Gábor tét, mint az Ázsiáéra, ami nem véletlen. Délkelet-Ázsia eleve kiesett a századforduló időszakára jellemző, nagyszabású őshazakutatások célpontjai közül, és ugyancsak túlságosan távol volt a szárazföldi földrajzi-felfedező vagy vadászexpedíciók számára. A költséges és hosszú tengeri utazás miatt csak kevesen keresték fel Európából vagy Magyarországról az indonéz szigetvilágot. Ha mégis, általában hosszabb időt töltöttek ott. Az ottani gyűjtések mindegyike ily módon nagyszámú tárgyi anyagot eredményezett. Ez még akkor is igaz, ha a kereskedőktől vagy magángyűjtőktől a múzeumba kerülő tárgyak gyakran ezeknek csak kis töredékét reprezentálják. További karakterisztikus vonása a gyűjteménynek - ami részben szintén a terület távolságának köszönhető -, hogy anyagának 90%-át az 1. világháború előtt gyűjtötték, még ha ezek egy kisebb része később került is a múzeumba. A gyűjtemény állományából az 1985-ös revízió szerint 432 tárgy hiányzott, ami csaknem az anyag 15 százaléka, és magasnak mondható. Ezeknek a hiányoknak a döntő többsége már az 1973-as, korábbi revíziókor is létezett, azaz nem az új épületbe költözéskor keletkezett. A gyűjteményből 30 tárgyat selejteztek ki az évek során. Az 1973-as nagyszabású csere E. Deletaille-jal és E. Rassigával az Indonézia-gyűj- temény 20 tárgyát érintette.140 Ebből egy került Deletaille-hoz (ltsz.: 47189), a többi Rassi- gához. Az elkerült tárgyak - nem véledenül - Xántus (3 darab), Bettanin (3 darab), Karácson (5 darab), Vojnich (1 darab) és Zboray (8 darab) anyagából származnak, és egy szobor híján fegyverek, valamint wajangfigurák. Az értük kapott anyag ugyan hiánypótló, ám a Xántus- anyag megbontása a legkevésbé sem mondható szerencsésnek, ebben az esetben akkor sem, ha az elcserélt tárgytípusból voltak még hasonlók a gyűjteményben. A Zboray-féle wajang- sorozat megbontása pedig egyenesen hiba volt, akkor is, ha ez már a gyűjteménynek a múzeumba érkezésekor egy minisztériumi döntéssel megtörtént, és a korábban komplex, teljes együttes számos darabja a Hopp Ferenc Keletázsiai Művészeti Múzeumba került. Ezt a gyűjteményt ugyanis a múzeum éppen emiatt vásárolta meg. A gyűjtemény fejlődésének kronologikus bemutatásakor már sejteni lehetett, hogy az Indonézia-gyűjteményen belül a fegyvergyűjtemény igen hangsúlyos volt. A részletesebb vizsgálat alapján kimutatható, hogy a fegyverek a gyűjtemény egyharmad részét képezik.141 Ebből megközelítőleg 300 dárda, 200 krisz, 140-140 kard és nyíl, 63 kés, 50 pajzs, 47 parang, 20 fúvócső. Az Indonézia-gyűjtemény legteljesebb gyűjteménye a Xántus gyűjtötte borneói anyag. Ez a későbbi évtizedekben kiegészült még néhány sorozattal. Az Indonézia-gyűjteményen belül ugyanakkor ez az egyeden részgyűjtemény, mely alkalmas egy kiállításon egy kultúra bemutatására. Nem véleden, hogy az 1980-1995-ös nemzetközi állandó kiállításon belül szintén a borneói volt az egyeden önálló indonéz terem. Az összes többi földrajzi területről csupán a kultúra egy-egy részterületét reprezentáló anyag található. Az Indonézia- gyűjtemény anyagából az említett borneói gyűjtemény publikálása lenne fontos, valamint a nagyszámú és sok ritka, értékes darabot tartalmazó kriszgyűjteményé. Az Indonézia-gyűjte- ménybe tartozó tárgyak közül 2100-nak van leírókartonja. 140 Ltsz.: 1487,1488,1844,18513,18870,18872,46673,46674,46713,46729,47189,98202,64.30.49, 64.30.67, 65.179.7, 65.179.33, 65.179.46, 65.179.50, 65.179.51, 65.179.63. 141 Legalább ugyanilyen arányúak a kosarak.
