Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
II. A NEMZETKÖZI OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Földessy Edina: Afrika-gyűjtemény
Afrika-gyűiteménv 489 Torday saját gyűjteményéből összesen 473 tételt adott át a Néprajzi Múzeumnak, köztük 391 néprajzi tárgyat (ltsz.: 80485-80875), 80 fotót és az utolsó expedíciójában részt vett Norman Hardy festő egy képét. A babunda népcsoporttól származó tárgyegyüttest a területen előtte járt magyar kutató, Magyar László emlékének szentelve ajánlotta fel azzal a kikötéssel, hogy a tárgyakat együttesen kell kezelni és kiállítani (Semayer 1910a). Torday hagyatékából 1953-ban újabb 18 néprajzi tárgy (ltsz.: 53.21.1—53.21.18) került a múzeumba, melyet a szegedi Móra Ferenc Múzeum adott át. Ugyanebben az évben, ugyancsak a szegedi múzeumból két további kongói rafiaszövettel (ltsz.: 53.82.1-53.82.2) gazdagodott az Afrika-gyűjtemény. A Móra Ferenc Múzeum korabeli bejegyzése alapján két adományozótól származott az átadott anyag: Kass János szegedi lakos 1919-ben bekerült 25 darabos vegyes nemzetközi, és Böhm Hedvig budapesti lakos 20 darabos „Torday Emil Afrika kutató hagyatékából” való gyűjteményéből, melyet 1932-ben leltároztak be Szegeden. A két szegedi gyűjtemény leírását a Néprajzi Múzeumba beleltározott tárgyak listájával összevetve kiderül, hogy a két anyag összekeveredett, sőt esetleg további tárgyak is kerültek az átadott darabok közé. A 18 darabos úgynevezett Torday-hagyaték tartalmaz ugyanis Kass János-féle tárgyat (vízmerítő kanál, ltsz.: 53.21.1), és további hat olyan tárgyat (ltsz.: 53.21.13-53.21.18), melyek nem szerepelnek a szegedi Torday-listán. Ugyanakkor a Budapesten ismeretlen gyűjtőtől szerepeltetett két darab rafiaszövet feltehetőleg azonos a szegedi Torday-tárgylista két utolsó darabjával (a Móra Ferenc Múzeum leltári száma: 4712). Ezek után talán joggal feltételezhető az is, hogy a szegedi Móra Ferenc Múzeum még rendelkezik néhány Torday-tárggyal. Torday - saját elmondása szerint - az afrikai tárgyakat a gyűjtéskor nem szépségükért választotta, hanem az antropológusokat érdeklő szempontok alapján. Ugyanakkor esztétikai elragadtatását is kifejezte, mikor kuba gyűjteményéről beszélt, és a kubákat Fekete-Af- rika legnagyobb művészeinek tartotta (Phillips 1991). Kétségtelen, hogy a Torday-gyűjtemény esztétikai értelemben vett legszínvonalasabb tárgyai a londoni múzeumban találhatók (kuba királyszobrok, maszkok, rafiabársonyok), de a Néprajzi Múzeum is hozzájutott két kiváló pende maszkhoz, díszesen faragott pálmaborkupákhoz, dobozokhoz, állat alakú jóslófákhoz, fegyverekhez és néhány rafiabársony darabhoz. Az egyik pende maszkhoz rafiaöltözet is tartozik, ami egyedülálló kombináció a gyűjteményben. Nagy hiányossága ugyanis az Afrika-gyűjteménynek, hogy maszkok önmagukban szerepelnek benne, hozzá való ruházat és egyéb kiegészítők nélkül, amelyek az eredeti rítus kontextusában szintén szimbolikus jelentőséggel bírtak. A maszkok kontextusból való kiragadása egyrészt közeledést mutathat a tárgyak művészetszemléletű felfogásához, másrészt utalhat azokra a nehézségekre, amelyekkel a gyakran növényi rostokból készített öltözetek beszerzése, csomagolása és szállítása járt. Tordayt egyébként a múzeum miniszteri köszönetre terjesztette fel. A felterjesztettek között szerepelt még Vojnich Oszkár, aki 1909-ben és 1910-ben összesen 113 tengerentúli, köztük 51 szudáni tárgyat (ltsz.: 78101-78123, 86278-86295) ajándékozott a múzeumnak. Vojnich tárgyai közül a múzeum hézagpótlásra szabadon választhatott.36 A Torday- gyűjtemény értékét 8000, Vojnichét 1000 koronára becsülték fel. Tordayval szinte egy időben járt Kamerunban Kalmár Jenő (1873-1937), a Német Dél-Kameruni Társaság alkalmazottjaként. Kereskedelmi célú utazásai során a bantu né36 NMI 25/1910. A Vojnich, Spitzer és Torday-féle ajándék-gyűjtemények megköszönése than.
