Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
II. A NEMZETKÖZI OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Földessy Edina: Afrika-gyűjtemény
488 Földessy Edina kodó és a Nemzeti Múzeum számára szintén állattani gyűjtést végző Kittenberger Kálmán „preparatort” is.33 Bornemisza egyik leveléből arról értesülhetünk, hogy később a báró felmondta szerződését Kittenbergerrel34 A Bornemisza-anyagban szerepel egy olyan tárgyegyüttes, amelynek birtokába - Bornemisza szerint - a világon elsőként a Néprajzi Múzeum jutott. A Kilimandzsáró vidékén egy Thomé nevezetű misszionárius pap addig még ismeretlen rituális tárgyakat - Bornemisza megfogalmazásában idolokat, helyi elnevezéssel „nungu”-kat - fedezett fel és gyűjtött össze. Thomé atya felfedezése után 5-6 nappal Bornemisza is megszerezte az első ilyen tárgyat. Leveleiben foglalt beszámolója szerint a bárónak nem kis erőfeszítésébe került, hogy rávegye a papot a tárgyak eladására a múzeum részére, méghozzá jutányos áron. 1904. május 4-én kiállítás nyílt Bornemisza anyagából a Nemzeti Múzeum dísztermében és két másik helyiségében. Nyitóbeszédet az akkori vallás- és közoktatási miniszter mondott. A Bornemisza „keletázsiai gyarmati és vadászati kiállítás”-nak nevezte a bemutatót, melynek tárgyai zömmel Kelet-Afrikából származtak, de más területek is képviselve voltak (Cholnoky 1904b. 452). A kiállításon a természettudományi és néprajzi anyag együtt szerepelt olyan tárgyakkal is, amelyek nem kerültek be a múzeumba. Az első teremben a vízi és szárazföldi vadászat trófeái mellett művészi faragású szantálfa dobozok gyöngyház és ezüstberakással, sásfonatú szőnyegek Zanzibárból, régi rézedények a zanzi- bári szultán hagyatékából, perzsa és arab művészek porcelánjai és máltai csipkék voltak kiállítva. A levágott elefántlábak, keresztesmajom-, párduc- és leopárdbőrök, antilopszarvak, strucc- és marabutollak, seychelles-i kettős kókuszok burjánzó együttese aratta a legnagyobb közönségsikert, annál is inkább, mert a tárgyak nagy része megvásárolható volt. A második termet tisztán az etnográfiának és az antropológiának (koponyagyűjtemény) szentelték. Az itt kiállított fegyverek, használati tárgyak, bálványok a terület antropológiai jellegéről adtak képet, „a tiszta arabtól az arab-etióp keveréken át a vérbeli szerecsenig” (Cholnoky 1904b). Teleki, aki részt vett a megnyitón, külön kiemelte a világon páratlan pipagyűjtemény jelentőségét. A harmadik terem Bornemisza búr háborús emlékeit tárta a közönség elé: liddit löveget, dum-dum golyót, hatszáz fontos ágyúgolyót, összelőtt kalapot, tábori felszerelést. A századelő másik jelentős gyűjteménye, mely nagyságában ugyan jóval elmarad a Bornemisza-gyűjteménytől, de összetételét tekintve igen értékes, Torday Emil (1875-1931) ajándékaként került a múzeumba 1910-ben. Torday Közép-Afrikába, Belga Kongó (a mai Zaire) területére először 1900-ban, a belga kormány banktisztviselőjeként jutott el. Négyéves megbízatása lejártával a British Museum gyűjtőjeként tért vissza még két alkalommal az afrikai kontinensre, ahol összesen tíz évet töltött. Torday a londoni múzeumnak közel háromezer tárgyat gyűjtött, és oda került Torday koponyagyűjteménye, valamint több ezer tételből álló fotóanyaga is.35 Torday-tárgyak azonban más nyugati múzeumokban is találhatók: Musée de l’Homme (Párizs), Pitt Rivers Museum (Oxford), Museum of Cultural History (Los Angeles), University Museum Philadelphia (ViDACS 1984; Mack 1990). 33 Lásd Szalay Imre igazgató 1902. december 13-i keltezésű levelét a kultuszminiszterhez (NMI 113/1902). 34 NMI 117/1903. A Bornemisza által küldött tárgyak jegyzéke. 33 A koponyagyűjtemény és Torday csaknem teljes fotóanyaga, valamint számos feljegyzése 1941-ben egy német bombatámadáskor keletkezett tűzvészben megsemmisült. Csak az a kb. 1500 fotója maradt meg, amely éppen ki volt kölcsönözve (Kubassek 1991).
