Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
II. A NEMZETKÖZI OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Földessy Edina: Afrika-gyűjtemény
Afrika-yyűitemény 485 gyűjteménye köszönhet igazán sokat e kiállításoknak, de a millenniumi kiállítás kapcsán a Nemzeti Múzeum épületében rendezett úgynevezett Néprajzi Missio-kiállítás a nemzetközi anyag egyszeri, jelentős gyarapodását is lehetővé tette. Ez a világ népeinek kultúráját bemutató kiállítás24 nem etnográfusok ötlete volt, hanem egy kispesti plébánosé, Ribényi Antalé, aki a kiállítás bevételéből és az összegyűlt anyag eladásából kívánt templomot építeni. 1895- ben felhívást intézett a különböző kontinenseken működő missziókhoz a kiállítási anyag ösz- szeállítására. Bár nyugati múzeumok is próbálkoztak a misszionáriusok gyűjtőtevékenységbe való bevonásával, itt a jótékony, vallási cél mindennél jobban megtette hatását: közel ötezer tárgy érkezett a kiállításra, nem is beszélve a gazdag fotóanyagról. A missziós anyagot - Jankó közbenjárásának eredményeként - a Vallás- és Közoktatási Minisztérium támogatásával sikerült megvásárolni. Beleltározásra 1898-ban került sor. Az Afrikában tevékenykedő misszionáriusok jóvoltából 1520 tárggyal25 gazdagodott a gyűjtemény, melyek zöme Dél-Afrikából (41%) és Észak-Afrikából (37%), kisebb része Kelet-Afrikából (13%) és Nyugat-Afrikából (9%) érkezett. Ez idő tájt tevékenykedett két magyar jezsuita misszionárius is Zambéziben, Czim- mermann István és Menyhárt László atyák, akik szintén küldtek tárgyakat a kiállításra. A misszionáriusok gyűjtésében főként háztartási felszerelések, használati tárgyak, textilek, fegyverek, hangszerek, növényi rostból font tárgyak szerepelnek. Ezek között vannak olyanok is, amelyek a misszionáriusok vagy apácák által vezetett iskolákban készültek. Észak-Afrika országaiból szinte csak a városi kultúrát reprezentáló tárgyak érkeztek, az egyetlen jelentős kivétel egy kabil kerámiaegyüttes. Bár a területről a továbbiakban is kerültek be tárgyak a gyűjteménybe - igaz, nem jelentős számban -, ezek is a letelepedett életmód tárgyai. A „nagy szaharai nomádok”, a tevetartó tuaregek és a dél-marokkói félnomádok anyagi kultúrája teljesen hiányzik az Afrika-gyűjteményből. Jóllehet kívül esik a gyűjteményleírás témáján, megemlíthető, hogy a millenniumi kiállítás alkalmából egy másik egzotikus „kiállítás” is nyílt: egy afrikai falut építettek fel az Állatkert területén. A falu 250 lakosát egy francia üzletember, Gravier úr szállította Accrából (D. G. A. 1896). Ez a budapesti esemény megfelelt a századvégi nagy nyugati kiállítások programtervének, amelyben az úgynevezett „amusement zone”-okban egy-egy nép életét mutatták be ilyen módon (Benedict 1991). Az „állatkerti afrikaiak” kívül estek az etnográfusszakma látókörén, és az afrikaiak által a helyszínen készített tárgyak közül sem került egyeden darab se az Afrika-gyűjtemény- be. Újságírók számoltak be az eseményről, a következő leírást adva: „Elet foly [...] itten, még pedig elég lármás élet; hisz ezek vidám négerek, kik egyre tréfálóznak, kacagnak egymás közt. Ellenségeskedésnek, czívódásnak nyoma sincs. Szelíd ez a faj, békeszerető; aztán a telep kitűnően is van szervezve. Sehol rossz szag ennyi vad ember közt! Ez igazán bámulatos. Nem éreznek semmiben hiányt; jó húsban vannak, elégedettek; s csodák csodája, nem koldulnak! Ellenkezőleg, modoruk a legtisztességesebb. Nem idegenkednek a nézőtől; mosolyognak rá, szívesen váltanak szót vele; néhányan beszélnek angolul is.” (D. G. A. 1896. 575.) A már említett gyarapodásokon kívül a század végéig csak kisebb tételek kerültek a gyűjteménybe. Az 1888-ban Frank A. G. londoni kereskedőtől vásárolt 63 darabos nem24 A kiállításról bővebben lásd: Kalauz 1896. 25 Ltsz.: 24981-25371, 25392-25903, 25955-25956, 25963-25964, 25974-26218, 26222-26408, 26450-26588, 26870-26872, 27115.
