Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
BEVEZETŐ - Fejős Zoltán: Útmutató néprajzi gyűjtemények értelmezésére
Útmutató... 45 hol, milyen épületben található, infrastrukturális adottságai, működési körülményei hogyan felelnek meg tudományos rangjának, a közműveltségben elfoglalt helyének, az általa is megtestesített nemzeti kultúrában kifejeződő értékrendnek. A 19. századi vagy korábbi múzeumok reprezentatív épületükkel alkotnak egységet, így is megtestesítve azt a társadalmi és műveltségi ideált, mely létüket megalapozza. Az újabb múzeumok képileg ugyancsak jól azonosíthatóak, mert rendszerint az intézmény eszményének megfelelően tervezett épületben kapnak helyet. Jóval többször, mint ahogy erről elődeink írásban szóltak, a Néprajzi Múzeum történetét folyamatos épületgondok, költözések megpróbáltatásai szövik át, vezetői és munkatársai nemegyszer sikertelenül küszködtek a helyzet javításán, felemésztve energiájukat elsődleges múzeumi feladataik teljesítésében (Ethnographia 1890a; Semayer 1906; 1913; Jelentés 1926. 36-38, 66-68; Bátky 1926b; 1929. 5-7; Bartucz 1936b; Hoffmann 1972; 1973; stb.). Igaz, megfelelő belátás mellett látni kell, hogy az elhelyezési gondok, a raktárak szűkössége, az alkalmatlan épületekből fakadó mindennapi kellemetlenségek szinte elválaszt- hatadanok a múzeumok lététől, még a Néprajzi Múzeumnál szerencsésebb adottságokkal rendelkező intézmények esetében is. A tudománytörténet újabb eredményei ékesen bizonyítják ezt a tényt (Feest 1993; Bennett 1995; Penny 1998; de vö. például Bátky 1910), amit a felhalmozás, a kulturális javak birtoklása, a tudományos és társadalmi presztízs kiteljesítése belső paradoxonának is tekinthetünk. A korlátok éreztetik hatásukat a gyűjtemények formá- ciós folyamataiban, de ezúttal nem ezt akarom előtérbe állítani, hanem azt, hogy a Néprajzi Múzeum külső megítélésében az olyan kommunikációs tényező sem elhanyagolható, mint az intézmény egyedi, állandó székhelye által társadalmilag megszilárdult képének „kidolgozatlansága” vagy éppen hiánya. Mivel a múzeum alapítását nem követte megfelelő és végleges, városképileg is örökre biztositott elhelyezés, évtizedeken át hiányzott - s bizonyos tekintetben ma is hiányzik - épület és múzeum egybeforrt szimbolikus egysége, ami a közvélemény számára fogódzót nyújt. A többszöri költözés és az alapítás után 100 évvel ez a Kossuth térre való költözés óta az elmúlt negyedszázad alatt valamennyire felépült, de rendre megtörik azt külső hatások. A mai központi és reprezentatív elhelyezés, a múzeum iránt megnyilvánuló, a korábbiakhoz képest nagyobb figyelem a múzeum egész működésére sokrétű s többnyire előnyös befolyással van, különösen, ha azt a múzeum és a társadalmi nyilvánosság szemszögéből értékeljük. Közvetve ennek is van hatása a gyűjtemények múzeumi formációs folyamataira, miként más szinten az eredetileg nem múzeumi célra emelt épület raktározási, kiállítási és munkavégzési belső adottságainak is. A múzeumi tevékenység társadalmi környezetének speciális esete az, amikor külső hatásra a múzeumi gyűjteményeket - vagy legalábbis annak egy hányadát - át kell értékelni, számolva még az anyagtól való esedeges kényszerű megválás lehetőségével is. A múzeumban felhalmozott anyag átértékelésének, jelentésváltozásának többnyire belső, gyakorlati vagy tudományos okai vannak, esetenként olyan szemléleti változások, melyek ugyan külső inspirációkból származnak, de mégis csak az anyag értelmezésének valamilyen új megoldását eredményezik. Évtizedekig a raktárak mélyén tárolt tárgyak válhatnak fontos szereplőkké, a gyűjteményi rendszer hangsúlyváltásának kifejezőivé. A múzeumi gyűjtemények, a műtárgyak jelentését megváltoztató új diskurzus azonban az intézményen kívül is kibontakozhat, melynek legmarkánsabb esete az, amikor kétségbe vonják a múzeum jogát bizonyos tárgyak birtoklásáért, s mozgalmak indulnak visszaszolgáltatásuk érdekében. Ez a nemzetközi háttér ismertetésénél idézett repatriáció jelensége, mely a mai etnográfiai múzeumok számára komoly kihívást jelent. A légkör átalakulását jól érzékelteti, hogy ma az egykori bennszülött népek le-
