Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Szacsvay Éva: Egyházi gyűjtemény
Egyházi gyűjtemény 419 lui Asztalos János és az Umling család munkáit, melyek a 17. század végétől a 18. század második feléig mutatják be a stílusváltásokat a kalotaszegi asztalos festőmesterek munkáiban. 1993-ban, az Európai barokk művészeti rendezvénysorozat évében a Néprajzi Múzeum a Barokk a magyar népművészetben című kiállításban (rendezte Hofer Tamás, Szacsvay Éva, Lackner Mónika, Dám László, katalógus: Szacsvay 1993a) gazdag népivallásosság-anyagot mutatott be, amelyhez más intézmények gyűjteményeiből is válogatott, kivételes áttekintést adva a magyarországi népi kegyesség tárgyairól mint a barokk tobzódó vallásosságának szellemi maradványairól, túléléseiről, népies hagyatékáról. A kiállítás egy szűkített változata Nyírbátorban is bemutatásra került, Dám László rendezésében. A Néprajzi Múzeum 1993 karácsonyán mutatta be a Maria-ház című kiállítást (rendezte Szacsvay Éva, lásd még SZACSVAY 1994); ehhez a kiállításhoz kapcsolódott a Restaurátoraink munkáiból című tanulmánykiállítás a Mária-házak restaurálási kérdéseiről (rendezte Kutas Eszter és Imre Andrea restaurátorok). 1995-ben Népies üvegképek címmel Vácon kerültek bemutatásra a gyűjtemény szlovák műhelyekből származó példányai (rendezte Szacsvay Éva). A gyűjteményi anyag feldolgozása különböző szinteken és mezőkben történik. Első lépései a nyilvántartási adatok rögzítésével történnek. A feldolgozottsági szint következő foka a mutatók rendszere, melynek ma ismert és meghatározott állapotát a kutatási igények szerint lehet és szükséges továbbfejleszteni. (Például a kis ájtatossági képek - a 11 000 darabos Paszternák-gyűjtemény - ikonográfiái rendben történő elhelyezése és beleltározása lehetővé teszi a kutatásban történő közvetlen felhasználást, azaz egy mutatórendszert kiküszöböl.) A tárgyak megnevezésénél az ikonográfiái megnevezéssel történő kiegészítés teszi használhatóvá a szakmutatót (ez az adat a néprajzi tárgyak leltározásánál nem szerepel kívánalomként, így a szakmutatóknál a megnevezés [„kép”] keveset árul el a kereső kutatónak magáról a képről). A feldolgozás egy következő lehetséges szintje a műtárgyra mint a kutatás tárgyára irányul, vagy olyan vizsgálat, ahol a múzeumi tárgy mint forrás szerepel. A tárgytörténeti, tipológiai vagy társadalomtörténeti, leíró, elemző, összehasonlító stb. típusú feltáró folyamatokban és kutatásokban a tárgyakra történő hivatkozás publikált forráskiadványok nélkül végeredményben lehetetlen, vagy csak a múzeumokban dolgozók számára elérhető. Ezért a múzeumi munka alaptevékenységének legfontosabb része a katalógusok kiadása, amely azonban - a szándékok ellenére - a Néprajzi Múzeumban nem vált folyamatossá. Ugyanakkor éppen az egyházi gyűjtemény egyik tárgycsoportjáról, az üvegképekről jelenhetett meg önálló kiadvány (SZACSVAY 1996a), a múzeum 1990-es években megkezdett tárgy- katalógus-sorozatának második köteteként. A számítógépes adatfeldolgozás a feldolgozás alapszintű folyamatait (leltározás, nyilvántartás) finomíthatja, meggyorsíthatja bizonyos múzeumi munkák elvégzését (például katalógusok kiadása), megkönnyítheti a tárgyak múzeumon belüli kezelését, kutatásba való bevonását. Ennek valamennyi szempontja egyelőre még nem érvényesül a rendszerben; hiányzik a tárgy pozíciójára és állapotára vonatkozó adatbázis, amely a restaurálás és a konzerválás mozzanatain kívül folyamatosan követné a tárgyak állapotának (kiállíthatóság, fotózha- tóság) változásait. Az egyházi gyűjtemény gyarapításában az újabb kutatási irányoknak a megjelenése előrevivő lehet. A balassagyarmati Palóc Múzeum például néhány éven át intenzíven gyűjtötte a római katolikusok használatából a vallásos ponyvaanyagot.11 Ez elősegíti azt a kutatási 11 Ennek feldolgozása Lengyel Ágnes muzeológus OTKA-kutatásának programja volt.
