Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)

I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Szacsvay Éva: Egyházi gyűjtemény

irányt, amely az elit és a populáris kultúra érintkezéseinek feltárására irányul. Jó volna a töb­bi felekezetnél is hasonló forrásanyagot gyűjteni. A vallási vezetők környezetének tárgyi vi­lágát is dokumentálni kellene. Az egyházi gyűjtemény nem mondhat le arról, hogy továbbra is gyűjtse a 18-19. századi műhelyek vagy műhelykörzetek, ismert mesterek munkáit. Enélkül nem remélhetjük e területen a kutatások előrehaladását, holott a műhelyek tevékeny­ségének felrajzolásával - a két diszciplína közti területen - adós a két szaktudomány. A gyűjteményben egy-egy korszak anyaga hiányos, ez megnehezíti a folyamatok, változások vizsgálatát. Minthogy a gyűjtőket visszariasztotta a használatba vett tárgyak „silány­sága” (a műtárgyjelleg hiánya, illetve anyaguk: pléh, bádog, üveg, papundekli, alumínium, műanyagok stb. miatt), nem hozták be azokat a múzeumba: e tárgyak állapota a mindennapi használat során olyan mértékben romlott, kopott, hogy használóik nem is őrizték meg. így ma már szinte lehetetlen pódólag megszerezni, legfeljebb véletlenszerűen kerülnek elő. A határon kívüli régiókban előre megtervezett gyűjtésekkel lehetne pótolni a hiá­nyokat. Kárpátalja és a volt Jugoszlávia magyar falvainak szakrális tárgyait, valamint a burgen­landi tárgyakat is gyűjteni kellene, mert Erdélyből és Moldvából való tárgyakkal elegendő számban rendelkezik a gyűjtemény. Felvidék területén a klasszikus tárgyakat követő korsza­kokból egyáltalán nincsenek tárgyak, ennek pótlására is szükséges gondolni. (A szomszédos országok helyzetében nagy eltérések mutatkoznak aszerint, hogy működik-e néprajzi múze­um vagy gyűjtemény, és hogy az ottani kutatók milyen kutatási terveket, programokat tud­nak megvalósítani. Valószínűleg közös projektek segítségével lehetne tervszerű tárgygyűjté­seket megvalósítani.) Mindezt akkor, ha továbbra is a magyar nyelvterület egészének népi, populáris kultúráját kívánja a múzeum gyűjteni és bemutatni. Végül szólni kell a jelen folyamatairól is. Az 1990 óta eltelt időszak a vallásos élet felvirágzásának korszaka lett, kisebb-nagyobb csoportok, vallási egyesületek, vallási közössé­gek jöttek létre és működnek, jelentős hatással a társadalom egészére. Kutatásukkal párhuza­mosan tárgyi anyaguk gyűjtése is fontos feladat. Mivel e közösségeket a szokott módon, a kívülről történő megközelítéssel (interjú) vizsgálni nem nagyon lehet, kérdés, hogy hogyan lehet gyűjteni közösségeikből tárgyakat. A vallási tárgyak gyűjteményének gyarapítását tervezni éppen a fentiekhez hason­ló problémák miatt elég nehéz, e tárgyak a vallásos gyakorlat eszközei, amelytől nem tudnak, nem lehet, nem szokás megválni. Szinte véletlenszerű, ha a családokban bekövetkező hirte­len események (halál, betegség, elköltözés, házépítés, bontás stb.) miatt mégis felkínálnak tár­gyakat a múzeumoknak. Ezért is fontos volna, hogy a gyűjteményi anyagot videogyűjtemény egészítse ki, amelyen az események tárgyi környezetét is dokumentálni lehet. Feldolgozottság szempontjából a gyűjteményben néhány tárgycsoport a kezdetek­től a kutatások előterébe került, a tudományos érdeklődés irántuk napjainkig folyamatos, Így például a templomberendezések (református és ortodox), képek, ikonok (üvegképek, kolos­tormunkák, kis ájtatossági képek), szobrok, Mária-házak stb.; ez az áttekintés törekszik a tár­gyalás megfelelő helyeinél azokat a publikációkat bemutatni, amelyek a gyűjtemény tárgyai­val kapcsolatosak. Ez alkalommal azonban nincs lehetőség arra, hogy tudománytörténeti fo­lyamatokba ágyazva is bemutatásra kerüljön a gyűjteményi tárgyakkal kapcsolatos témakörök hazai és közép-európai irodalma. 420 SzacsvaM Éva

Next

/
Oldalképek
Tartalom