Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Szacsvay Éva: Egyházi gyűjtemény
418 Szacsvav Éva hasonló kiállítások rendezése megkezdődött, az egyetlen előzmény és tájékozódási pont volt a hazai „Volksfrömmigkeit” gazdag tárgyi anyagához, ahogyan ezt később Szilárdfy Zoltán és Barna Gábor több alkalommal is meghivatkozták (Szilárdfy 1994; 1995; BáLINT-Barna 1994). Ez volt az első szakrális népművészeti kiállítás Magyarországon, amely jelentős hatással volt a klasszikus népművészet kutatóira és a művészettörténészekre egyaránt, hiszen új kérdések feltevésére inspirált (népi ábrázoló művészet, folklór művészet, köztes művészet stb.). Kiállításokra ezt követően csak nagyon megkésve kerülhetett sor, első alkalommal a múzeum Kossuth térre történt átköltözése után, 1981-ben. Ekkor az épület belső átalakítási munkálatai miatt üresen maradt folyosóra, illetve paravánsorra minden előzetes készülődés nélkül kb. 80 üvegképet helyeztek el, és megnyitottnak nyilvánították. Ez a bemutató szokatlanul nagy érdeklődést váltott ki, és a „szakrális” anyag újabb csendes elfogadtatásával volt egyenértékű. Az élénk érdeklődést az is magyarázza, hogy Nyugat-Európában ekkor érte el a tetőpontját az üvegképek iránti szakmai és műgyűjtői érdeklődés, melyet a kiállítások, kiadványok nagy száma igazol. Talán ennek volt köszönhető, hogy két alkalommal is magyar- országi üvegkép-kiállítás nyílhatott meg Franciaországban. Georges Fronsacq történelemtanár, üvegképgyűjtő az UNESCO megbízottjaként hívta meg a Néprajzi Múzeumot. Első alkalommal egy átfogó magyar népművészeti kiállítás keretében került sor az üvegképek bemutatójára Strasbourgban (Peinturessous vérré de Hongrie, rendezte Hoffmann Tamás és Georges Fronsacq, lásd még Fronsacq 1985). Ugyanebben az évben ugyanezt a kollekciót Bordeaux- ban is kiállították (Peintures sous vérré Hongroises, rendezte Szacsvay Éva).9 Az 1980-as évektől kisebb kamarakiállítások (karácsony, húsvét, esetleg más naptári ünnep alkalmával) mutatták be az egyházi gyűjtemény anyagát. így került sor 1986-ban Az esztendő néprajza című 12 részes kiállítássorozatban a Fogadalmi ajándékok kiállítás bemutatására (rendezte Györgyi Erzsébet); 1987-ben a Gyermek Jézusok karácsonyi kiállításra (rendezte Szacsvay Éva), ugyancsak 1987-ben kiállítássorozat részeként A tél című kiállításra, amelyben jelentős szakrális tárgyi anyag került bemutatásra Szuhay Péter rendezésében. 1989 húsvét- ján nyílt meg a Húsvéti passió című kiállítás (rendezte Szacsvay Éva), amely korpuszok és piéták gazdag sorozatait mutatta be. 1990-ben a Néprajzi Társaság a nemzetiségi néprajzi konferencia helyszínéül Békéscsabát választotta, ahol a konferenciához kapcsolódva került megrendezésre Szacsvay Éva jóvoltából az Üveg- és tükörképek a KJrpdt-medence népeinél címet viselő kiállítás, melyhez katalógus is készült (Szacsvay 1990). A kiállítást változatlan formában mutatták be Szegeden 1991-ben, ez alkalommal is Szacsvay Éva rendezésében.10 A Néprajzi Múzeum 1993-ban megnyílt új állandó kiállítása (A magyar nép hagyományos kultúrája) a korábbinál nagyobb hangsúlyt fektetett e gyűjteményi anyag bemutatására, megfogalmazva egyrészt a magyarországi egyházaknak mint a társadalom életét szabályozó intézményeknek a szerepét, másrészt az élet ünnepeinek és ciklikus váltásainak a keresztény kalendáriumokban rögzített rendjét (Selmeczi Kovács - Szacsvay 1997). A kiállítás kiemelkedő része a kalotaszegi esküvő rekonstruált templombelsője, amely magában foglalja az egykori kispetri és magyarókereki templomokból származó festett berendezési tárgyakat: a Gya9 Viszonzásul egy elzászi üvegkép-kiállítás érkezett Budapestre 1988-ban (Elzászi üvegképek 1750-től napjainkig rendezte Georges Fronsacq, lásd még Fronsacq-Kempf 1988). 10 A szakrális gyűjteményi anyag iránti érdeklődést a pápalátogatás idejének közeledése is magyarázta; 1991-ben erre az alkalomra nyitották meg a Budapest Történeti Múzeumban a Szakrális művészet című kiállítást, amely reprezentatív bemutató volt a magyarországi egyházak művészeti anyagából (rendezte Dávid Katalin). A népi vallásosság tárgyait az egyházi gyűjtemény üvegkép-kollekciója képviselte.
