Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
BEVEZETŐ - Fejős Zoltán: Útmutató néprajzi gyűjtemények értelmezésére
Útmutató... 41 déki múzeumok decentralizálása, megyei kezelésbe vétele (1963) után a múzeum bizonyos elsőbbsége az országos szakmai felügyeleti rendszer révén maradt fenn, ami nemcsak a Néprajzi Múzeum mint országos múzeum szakmai irányító, koordinációs szerepének elismerését jelentette, hanem az általános szakmai érdekeknek és a megyékben dolgozók presztízsének védelmét, hogy a megyei tanácsok irányítását ellensúlyozzák. Ez a viszonylagos elsőbbség az 1997- es CXL. számú kulturális törvényig maradt fenn, mely hivatalosan végleg megszüntette az országos múzeumok, így a Néprajzi Múzeum irányitó szerepét még a szakfelügyelet terén is.26 Ennek ellenére országos intézményként a múzeum kiterjedt tudományos, közművelődési tevékenységével, országos muzeológusi konferenciák szervezésével továbbra is betölt bizonyos irányító szerepet, de ennek nincs semmilyen hivatalos, jogi és szervezeti háttere. Itt már a Néprajzi Múzeum még tágabb, immár a szakmán kívüli kapcsolatainak köréhez érkeztünk. Ez a tudományos, társadalmi és kulturális kapcsolatháló összetett rendszer, mely az intézmény tevékenységét ugyancsak befolyásoló tényező. Ennek két fő verniete a más múzeumokhoz - s rajtuk keresztül más tudományszakokhoz - való viszony, valamint a nyilvánossággal való tágabb kapcsolat kérdése. A vidéki múzeumok és a Néprajzi Múzeum közötti szálak után most az országos intézmények szempontjából mutatok rá néhány összefüggésre. A társmúzeumok és társtudományok a néprajzzal, illetve központi gyűjteményével sokoldalú, történetileg változó, ezúttal kimerítően nem vizsgálható viszonyban állnak. Intézményes szempontból legközvetlenebb volt a kapcsolat a Magyar Nemzeti Múzeummal (Fülep 1973), melynek kebelében alakult meg a néprajzi gyűjtemény. Az osztály relatív önállósággal bírt, különösen azután, hogy 1892-ben kiköltözött a Nemzeti Múzeum központi épületéből, s saját igazgatással, adminisztrációval rendelkezett. A szervezeti, adminisztratív kötelékek az 1947-et követő önállósodásig fennmaradtak, de a különböző átszervezések miatt többször megváltozott a Néprajzi Osztály státusa és elnevezése (lásd 2. számú függelék). Az anyaintézménytől való elválást két és fél évtized múlva egy újabb intézményes változás követte, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum önállósulása, ami költségvetésileg 1972-ben, irányítását tekintve 1976-ban teljesedett be (Balassa M. 1989). Ez a gyűjteményi anyag részleges megosztását is eredményezte, letéti, illetve végleges átadás formájában; nem is csak olyan tárgyakét, amiket eleve az áttelepített épületek berendezése céljával gyűjtöttek, hanem a törzsanyagból is átkerült több mint 3100 tárgy. Az új múzeum állományába került anyag az akkori magyar gyűjtemények több mint 3 százalékát tette ki.27 Más nagy múzeumi gyűjtemények szempontjából jól látható, hogy bőven találhatók átfedések a tárgyi környezet saját gyűjtőkörként való megjelölésében. A gyűjtemények öröklődési folyamatában is vannak „kereszteződések”, a „profiltisztítás” jegyében egymásnak átadott tárgycsoportok, melyekről beszámolnak az egyes gyűjtemények leírásai. Az érintkezési pontok hol szűkebbek, mint az Iparművészeti Múzeum, a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Mű26 „1997. évi CXL. törvény a kulturális javak védelméről és a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről”. A kézirat lezárásakor még csak tervezete ismert annak a miniszteri rendeletnek, amely a törvény végrehajtási utasításaként meghatározza az új szakfelügyeleti rendszert. 27 Nyilvántartási adatok - szállítási jegyzékek, illetve egy kiállítási kimutatás - szerint 1972 és 1994 között 3131 leltározott és 175 szám nélküli tárgy került a Szabadtéri Néprajzi Múzeumba. Ebben nincsenek benne azok a tételek, amiket a Néprajzi Múzeum munkatársai eleve a falumúzeum számára gyűjtöttek, és külön leltárkönyvben tartottak nyilván.
