Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Szűcs Alexandra: Szokás- és játékgyűjtemény
370 Szűcs Alexandra e korábbi gyűjtéshez/gyűjtőhöz kötni.) Madarassy László 3 hímes tojással (ltsz.: 133136, 134127-134128), három mancsozóval (ltsz.: 134510-134511, 134563) és egy manccsal (ltsz.: 134564), egy írókával (ltsz.: 133135), két gyógyító termésfüzérrel (ltsz.: 133804, 133807), egy mennykővel (ltsz.: 132354), egy lándzsával (ltsz.: 131153) és egy csákánnyal (ltsz.: 130476), Gönyey Sándor néhány baranyai hímes tojással (ltsz.: 125529-125534), három népviseletes babával és néhány szokástárggyal (szüreti pisztoly, lakodalmi kakas, gyógyításhoz való taplógomba),36 Fél Edit 4 Komárom megyei gyermekjátékkal (ltsz.: 138801-138802, 138808, 138812), egy kiszebábuval (ltsz.: 135758), egy kulcsos kaláccsal (ltsz.: 136265) és egy láncos bottal (ltsz.: 138864), Viski Károly két szalmafonattal és egy betlehemes baltával (ltsz.: 131270), Gunda Béla négy gyermekjátékkal (ltsz.: 132350, 134870, 135841, 137380), egy szalmafonattal (ltsz.: 134751) és egy szemmel verés elleni bábuval (ltsz.: 137382), Tagán Ga- limdsán két csontcsikóval (ltsz.: 134236-134237) gazdagította a gyűjteményt. Fontos kiemelni a Bérezik Árpád által gyűjtött 9 darab népviseletes babát (ltsz.: 138630-138639) és a Kan- kovszky Ervin által beküldött három mohácsi busóálarcot (ltsz.: 127916-127918). Mindez számokban: 33 év alatt 263 darab gyermekjáték, 93 darab szokástárgy, 115 darab hímes tojás, összesen 471 darab tárgy. Az iménti felsorolás talán túl részletesnek tűnik, viszont rámutat arra, hogy a múzeum kutatói véletlenszerűen, más tárgycsoportokra irányuló gyűjtéseik során hozták be ezeket a tárgyakat, melyek gyűjtése mögött koncepciókat, elveket nem sikerült kimutatni. Ez természetesen nem minősíti munkásságukat, hiszen más területeken mindegyik jelentős eredményeket ért el. (Ugyanakkor például Madarassy László több ízben is foglalkozott az aratókoszorúkkal [Madarassy 1928; 1931] de egyet sem gyűjtött.) Bár Bátky Zsigmond, Györffy István és Viski Károly, a korszakot meghatározó három kiemelkedő kutató gyarapította ugyan a játékokat és szokástárgyakat, a gyűjteménybe tartozó tárgyak nekik sem jelentették fő érdeklődési körüket, legalábbis mint szokástárgyak nem. Azokkal a tárgyakkal viszont foglalkoztak, amelyek mint népművészeti szempontból jelentős darabok felkeltették érdeklődésüket. Ennek tudható be, hogy Györffy elkészítette a Magyar népművészet sorozat nyolcadik tagjaként a hímes tojásokról szóló, gazdagon illusztrált kötetet (Györffy 1925a), Viski Károly pedig megírta a Díszítőművészet és A hagyomány tárgyai fejezeteket A magyarság néprajzában (Viski 1933b; 1933c). A hármuk által fémjelzett időszak a népművészeti kutatások újbóli felvirágzását is jelentette. A 19. század végi eredetkereső Huszka József-féle irányzat, majd főként a Ma- lonyay Dezső nevéhez fűződő vállalkozás (Malonyay 1907; 1909; 1911; 1912; 1922) után a népművészettel foglalkozó tanulmányok továbbra is nagy számban jelentek meg a szakfolyóiratok lapjain. A korábbi kutatások nyomdokain, de azokat meghaladva folytatták a kutatásokat. 1928-ban a prágai nemzetközi népművészeti kongresszusra elkészítették a Magyar népművészet című összefoglaló munkát, 1924-ben elindították a múzeum Magyar népművészet című sorozatát, majd 1928-tól a Magyar népművészet kincsestára című kiadványt, melyekben mások mellett egyéni kutatásaik kaptak helyet (mindezekről részletesen Palotay 1948b. 7-9). Nép- művészeti kutatásaik módszertanilag is áttörést jelentettek, a tudománytalan eredetmagyarázatok bírálatát is adva történeti mederbe terelték a vizsgálatokat. Ugyanakkor nem lehet egyoldalúnak nevezni a korszak múzeumi kutatásait. Tovább folytatódtak ugyanis a tárgytipológiai kutatások, illetve az egyes tárgytípusok bemutatása. A korszak legnagyobb vállalkozása az első és sokáig egyetlen összegző mű: A magyarság néprajza. A kötetekben szereplő tárgyakat a 36 Ltsz.; 134002-134003, 134154, illetve 131398, 134817, 139124.
