Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Szűcs Alexandra: Szokás- és játékgyűjtemény
Szokás- és játékgűjtemény 369 tárgygyűjtésben a később teret hódító gyűjtési elvek (melyek a hétköznapi, díszítetlen tárgyak vizsgálatát is szorgalmazták) ellenére a néprajzi muzeológiában napjainkig erős esztétikai szempontú megközelítés miatt sok(féle) tárgy nem került a múzeumi gyűjteményekbe, vagy egyes tárgycsoportok, például a hímes tojások esetén azok csak igényesen díszített, „szép” darabokkal gazdagodtak. 1914-1946. Semayer Vilibáld 1913-ban megfogalmazott nagyívű tervei a gyűjtés kiterjesztését és a múzeum további fejlesztését illetően már nem valósulhattak meg (Semayer 1913. 189). Az 1. világháború alatt és után a múzeumi tárgygyarapodás értelemszerűen minimális. Az 1920-as évek - immár Bátky Zsigmond igazgatósága alatt - javarészt a gyűjtemény rendbetételével, raktárrendezéssel, selejtezéssel, katalogizálással, restaurálással teltek, majd 1924-től kezdetét vette a tisztviselőtelepi gimnázium épületébe való 13 hónapos átköltözés (Selmeczi Kovács 1989. 14-15). Ezután rögtön egy kiállítás megrendezésébe fogtak, mely 1929 és 1942 között állt. Mindezen okok, valamint a gyűjtőterület csökkenése miatt a tárgygyűjtés háttérbe szorult. A múzeumi tárgygyarapodás szempontjából az 1930-as évek sem kiemelkedőek, legalábbis mennyiségileg. Ugyanakkor szisztematikusabb, hiánypótló gyűjtések indultak el, hangsúlyt fektetve a tárgyak alaposabb adatolására (SELMECZI Kovács 1989. 16). A gyűjtemény szempontjából azonban ez a hullámvölgy egy hosszú ideig tartó vegetálás kezdetét jelentette. A tárgygyarapodási statisztikára pillantva láthatjuk, hogy az 1914- től kezdődő visszaesés egészen az 1940-es évek végéig egy-két évet kivéve folyamatosan fennállt. Az említett, az egész múzeumi tárgyállományt érintő események mellett a szokástárgyakkal és gyermekjátékokkal sem a gyűjtés, sem a feldolgozás szintjén nem foglalkoztak (leszámítva A magyarság néprajza számára írt összefoglalásokat). Annak ellenére, hogy a múzeum korábbi, iparcsarnokbeli, majd az új, tisztviselőtelepi kiállításain rendre helyet kaptak a „hagyomány tárgyai” (Bátky 1922a. 7; 1929. 11-13), illetve hogy A magyarság néprajzában külön fejezeteket szenteltek ezeknek a tárgycsoportoknak, gyűjtésüket teljesen elhanyagolták. Az 1. világháború miatt/alatt a korábban oly sok tárgyat beküldő értelmiségi bázisát a múzeum elvesztette, s ez a korábbi gyakorlatot figyelembe véve a tárgygyarapodás szempontjából súlyos veszteséget jelentett. Az 1. világháború utáni új nemzedék tagjai között Szendrey Ákos 1929-es, Néprajzi Osztályhoz való felvétele előtt nincs kimondottan a népszokásokkal foglalkozó kutató. (Ráadásul Szendrey először más területen, a könyvtárban, illetve a kliségyűjteményben kezdett dolgozni [Kovács 1966. 239].) Az 1926-ban újraindított Néprajzi Értesítőből eltünedeztek a szokás- és játékleírások. A több mint harminc évet felölelő időszak folyamán Viski 30 darabos35 hímesto- jás-gyűjtése mellett csupán néhány említésre méltó tétel van: az 1. világháború után a Fémelosztó Rt.-től származó 24 darab pecsétnyomó (ltsz.: 124365-124388), Györffy István hagyatékából beérkezett 48 darab mogyoródi és főként fóti gyermekjáték (ltsz.: 136968- 137014, 137029), Lajos Árpád, a jeles játékkutató 63 darabból álló gyermekjátékgyűjtése (ltsz.: 136121-136148, 136569-136603, Borsod és Pest-Pilis-Solt-Kiskun megyéből), Gunda Béla 13 darabos hímestojás-gyűjtése (ltsz.: 134720-134729, 134769-134771), amely földrajzi szempontból fontos: az Alföldön gyűjtötte azokat. (Az 1. számú táblázatban az 1938-as és az 1940-es évnél szereplő gyermekjáték-gyarapodás raktárrendezés után beleltározott Somogy megyei anyagot takar, 67, illetve 21 darabot. Egyelőre nem tudni, hogy lehet35 Ltsz.: 126260-126261, 126264, 126266, 126273-126298.
