Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)

I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Szűcs Alexandra: Szokás- és játékgyűjtemény

Szokás- és iátékfryűitemény 363

a múzeumi gyűjtés előtt korábban, 1890-ben már megjelent egy hímes tojásokkal foglalkozó könyv (Molnár 1890), melynek színes rajzokból álló melléklete9 (melyben egyébként nincsen tárgyunk) azonban a mai napig kiadatlan. A hímestojás-irodalom kiemelkedő időszaka azonban mégiscsak e század elejére tehető, amikor a Néprajzi Értesítő rendszeresen helyt adott e témának.

1899-1913. Ez az időszak a tárgygyarapodás szempontjából kiemelkedő volt a múzeum életében. Jankó János 1902-ig, korai haláláig folyamatosan gyarapította az állományt, mely működése nyolc éve alatt elérte a 36 334 darabot (Jankó 1902f. 63). Mintha csak a millenniumi kiállítás utáni nyugodt időszakot várták volna a múzeum dolgozói, 1898-ban az addig háttérbe szorult tárgytípusok, így a szokástárgyak gyarapításához is hozzáfogtak. Ennek első állomása azoknak a felhívásoknak a megfogalmazása, melyek a korabeli lapokban, illetve a szakfolyóiratokban jelentek meg. (Az első felhívás Semayer Vilibáld nevéhez fűződik, még 1897-ben jelent meg az Ethnographiában, és gyermekjátékok beküldését kéri. Ez a felhívás visszhang nélkül maradt, nem érkeztek tárgyak [Semayer 1897. 416].)

A sort az 1898-as év folytatja, amikor a múzeum közzétette kérelmét az Ethnographiában, szorgalmazva a néprajzi tárgyak gyűjtését és beküldését. A felhívásban szerepelnek a „babonás és kuruzsló szerek, hímes tojások, játékszerek, maskarák, arató-koszorúk”, illetve a ruházatok között a „gyász- és lakodalmi öltözékek” (Ethnographla 1898c. 332). 1899- ben korabeli hetilapokban (például Néptanítók Lapja XXXII. 14. sz.) is megjelent egy hímes tojások gyűjtésére buzdító felhívás. Ennek következtében 1899-ben 296 darab tojást10 adtak postára a lelkes vidéki értelmiség tagjai, főként tanítók és tanítónők.11 (Már ekkor küldött be hímes tojásokat Gönczi Ferenc [ltsz.: 28515-28524], aki később a játékgyűjteményt alapozta meg.) Az előző időszak összesen 66 darab tárgyának ez több mint négyszerese! Nem sokkal ezután, szintén az Ethnographia hasábjain jelent meg Sebestyén Gyula két felhívása (Sebestyén 1900; 1901b). Az egyik a Luca-napi szokásokról és hiedelmekről, a másik a téli népszokásokról kért gyűjtéseket. Bár ezek a felhívások nem közvetlenül tárgygyűjtésekre buzdítottak, minden bizonnyal éreztették hatásukat az amatőr gyűjtők körében, akik a leírások mellett tárgyakat is küldtek a múzeumba.

Az 1903-as év mai napig egyedülálló a szokástárgyak gyarapodása tekintetében. Abban az évben 1319 darab tárgy került a gyűjteménybe, ebből 971 volt hímes tojás.12 Ennek hátterében ismét egy tojásgyűjtésre vonatkozó felhívás állt, mely az év tavaszán jelent meg számos lapban (például Néptanítók Lapja XXXVI. 16. sz. 16). A felhívás tartalma arra is kiterjedt, hogy a tojások mellett a gyűjtők jegyezzék le és küldjék el a tojások készítésének módjára, a rajtuk előforduló díszítések magyarázatára vonatkozó adataikat, illetve esetleg mellékeljék a tojásíráshoz szükséges eszközöket. (A mai napig feldolgozatlanok azok a le9 EA 6116.

10 Ltsz.: 28438-28441, 28445, 28447-28461, 28463-28477, 28486-28492, 28515-28524, 28526- 28537, 28539-28595, 28597-28690, 28694-28717, 28721-28763, 28765-28766, 28775-28785.

11 Az ekkoriban létrejött vidéki néprajzi gyűjtemények szervezői is gyakran éltek a felhívások adta lehetőségekkel a hímes tojások gyarapítása tekintetében (részletesen lásd Szilágyi 1990. 38-39).

12 Ltsz.: 38791-38828,39033-39034, 41418-41422,41438-41440, 41457-41468,41475-41521, 41528- 41560, 41897-41982, 42003-42037, 42039-42110, 42114-42469, 42476, 42492, 42495-42508, 42510-42511, 42591-42641, 42643-42645, 42647-42666, 42668-42669, 42671-42681, 42684- 42737, 42877-42883, 43102-43112, 43532-43545, 43832-43887, 43890-43910, 44282-44284, 44418-44421, 46099-46107.