Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Szűcs Alexandra: Szokás- és játékgyűjtemény
364 Szűcs Alexandra vélek,13 melyeket a tojásokhoz mellékeltek; az adatok többsége még a leírókartonokra sem került rá.) Az utolsó felhívást 1909-ben ismét a Néprajzi Osztály tette közzé, ezúttal egy kérdőívet is mellékelve, melyben „Népélet” címen szerepelnek a szokásokhoz kapcsolódó tárgyak és a játékszerek is. Itt már külön pontban tüntetik fel az úgynevezett kalendáris és az emberi élet fordulóihoz köthető szokásokat (NÉPRAJZI ÉRTESÍTŐ 1909b). Ennek a felhívásnak azonban közvetlen hatása nem volt a tárgygyarapodás szempontjából. A felhívásokon keresztül megszólítottak mellett ebben az 1. világháborúig tartó szakaszban alakult ki folyamatosan a múzeum dolgozói mellett egy néprajzi tárgyak és témák iránt fogékony, az értelmiség soraiból verbuválódott réteg, melynek tagjai rendszeresen küldtek tárgyakat, és legtöbbször publikálták is kutatásaik eredményét. így kapcsolódott be a muzeológiai munkába külső munkatársként Sztripszky Hiador, Kovách Aladár, Nyáry Albert, Bellosics Bálint, Garay Ákos, Sebestyén Károly, Díváid Kornél. Működésüket az osztály szakmailag irányította, és anyagilag is támogatta tárgyvásárlásaikat. Mellettük kialakult még egy kör, szintén értelmiségiekből, akik egy-két kivételtől eltekintve önálló kutatásokat nem folytattak, ugyanakkor rendszeresen gyűjtöttek tárgyakat, melyeket felajánlottak a múzeumnak ajándékként vagy megvételre. Ez a kapcsolat a múzeum és a gyűjtők között lazább és gyakran nem problémamentes, mivel a szakemberek néha visszaküldték a tárgyakat a gyűjtőknek különböző kifogásokkal: például a tárgy új, „egyéni productum”, túl drága, a múzeumnak már van, stb.14 Ugyanakkor őket is segítették szakmai tanácsokkal, a levelekből néha kiderül, hogy javaslatokkal éltek a gyűjtőterület kiválasztását illetően, sőt például Wersényi Róza egy fényképezőgépet is kapott munkájához a múzeumtól.15 Ebben az időszakban a múzeumi dolgozók is elkezdték a gyűjtést. Az 1895-től a múzeumhoz szegődött Semayer ebben az időszakban gyűjtötte főleg Zala, Somogy és Sopron megyékben az első jelentős tárgykollekciót16 a betlehemezés és a regölés tárgyában (összesen 24 darabot). Szolnok-Doboka megyei útjáról turkázáshoz való tárgyakat17 (9 darab), gyermekjátékokat18 (10 darab) és hímes tojásokat (38 darab, ltsz.: 38791-38828) hozott Az 1896-tól belépő Bátky Zsigmond kalotaszegi útjáról, Magyarvalkóról hozott be fejfákat és sír- hantoló lapátokat, szalmafonatokat, illetve lakodalmi tárgyakat gyűjtött (összesen 18 darab19), Timkó Imre pedig egy Moson megyei legénycímerrel (ltsz.: 52561) gazdagította az állományt. Ezenkívül a jelentősebb gyarapodások 1905-ig, melyeket külső gyűjtők ajánlottak fel: Brinza Mária (az „osztály rendes gyűjtője”) 2 darab mohácsi busó mosófát (ltsz.: 28416- 28417), Horger Antal 6 darab hétfalusi borica tárgyat (álarc, ostor, lapickák, ltsz.: 28478, 28480, 28484-28485), Divald Kornél Eperjesről 21 darab,20 Szabó Imre Déváról 9 darab,21 Dömötör László aradi tanár 10 darab (ltsz.: 40958-40966, 40968), Lehoczky Tivadar 13 NMI 54/1903. Húsvéti tojásokkal érkezett levelek. 14 Például NMI 14/1902. Wersényi Róza levelei. NMI 66/1904. Holzmann Ignác levelei. 15 NMI 14/1902. Semayer Vilibáld levele. 16 Ltsz.: 28255, 28257-28267, 28273, 28275-28278, 28280, 28282, 28284-28286, 28288-28289. Ez az anyag főként betlehemeket, valamint csillagokat, láncos botokat, köcsögdudát tartalmaz. 17 Ltsz.: 38932-38940. A kollekció pénzgyűjtő kancsókat, hólyagokat, keresztet, ökörszarvat és egy turkát foglal magában. 18 Ltsz.: 28274, 38831-38832, 38842, 38909, 38927-38931. 19 Ltsz.: 28991-28995, 29008, 29040, 29046, 31408-31414, 31434-31436. 20 Ltsz.: 50001-50005, 50008-50024, 50026. 21 Ltsz.: 50652-50653, 51697-51698, 51700-51704.
