Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Rékai Miklós: Táplálkozásgyűjtemény
306 Rékai Miklós Katona Lajos híres programadó cikke (KATONA 1890) ugyan már előirányozta a táplálkozáskultúra vizsgálatát, azonban ennek részletes kidolgozása nem készült el. Katona vázlata az „etimológia feladatairól” két ponton említi a táplálkozás kutatását. Egyrészt a demográfiai adatok gyűjtése kapcsán mint a népesedés és a népegészségügy tárgykörébe tartozó statisztikai témát, másrészt pedig mint a „leíró ethnográfia”, mai szóhasználattal élve az „életmód” fejezetének elemét (Katona 1890. 83). Ezzel szemben elsősorban amatőr kutatók adatközlései és tárgygyűjtései képviselik a kutatás korai korszakát. A hazai táplálkozás tárgyainak első, tudományos koncepció alapján dolgozó kutatója Jankó János volt. Munkásságáról többek közt a millenniumi falu megvalósítása és tájmonográfiái tanúskodnak. Az előbbi esetében közismert, hogy gyűjtései során csak másodlagos feladatának tekintette a házberendezés és a ruházat kutatását, bemutatását. Célja elsősorban valamely regionális kultúra tipikus elemeinek dokumentálása volt az építkezésben és a ház- berendezésben, így a táplálkozás tárgyaiban is. Tájmonográfiái - elsősorban a kalotaszegi és a Balaton melléki (Jankó 1892a; 1902a) - arról tanúskodnak, hogy magát a táplálkozáskutatást nem tekintette a tárgyi világgal összefüggésben kutatandó témának. Ez annál is inkább meglepő, hiszen a házberendezés témáján belül felfigyelt a konyhaeszközök szerepére. Említett monográfiáin kívül a Torda, Aranyosszék, Torockó magyar (székely) népe címűben is táplálkozás címén a hétköznapi étkezést, míg az ünnepit a szokásfejezet részeként tárgyalja, mindkettőt a tárgyi kultúrától elszakítva (JANKÓ 1893a). E rövid fejezetek ugyan szervesen kapcsolják a témát az életmód egészéhez, a tárgyi kultúrához azonban nem. Egy néprajzi múzeumok szervezéséhez szükséges segédkönyv szerkesztésére még Jankó János kapott megbízást a Múzeumok és Könyvtárak Országos Felügyelőségétől 1902- ben, ám korai halála miatt a feladatot Bátky Zsigmond vállalta át. Jankó eredetileg a feladatot úgy kívánta megoldani, hogy a Nemzeti Múzeum már létező néprajzi osztályán található tárgycsoportok jellemző darabjait lerajzoltatja, majd ezekhez csatolva rövid leírást bocsát a gyűjtők rendelkezésére. Bátky azonban nem vette át maradéktalanul elődje elképzeléseit. Jankó ugyanis egy majdani tárgyi tipológia alapjait is meg kívánta vetni, amit utóda a gyűjtemény fogyatékosságai miatt még elhamarkodottnak ítélt (Bátky 1906a. IV). Bátky kutatói felfogását a táplálkozás tekintetében is meghatározta evolucionizmusa és földrajzi előképzettsége. Adolf Bastiant követve a tudományszak célját az emberiség fejlődésének megismerésében látta. A leíró néprajzról mint empirikus tudományról, az etnológiáról pedig mint összehasonlító tudományról vélekedett. Ez utóbbi - mely társadalom-, gazdaság- és kultúratanból áll - részeként képzelte el a néprajzot. Állította, hogy az egész emberi nem testileg és szellemileg egységes, a kulturális különbségek fejlődési fokozatokat képviselnek, és ez éppen a tárgyi kultúra elemzésével bizonyítható. A történeti változások jelentőségének felismerése nyomán a néprajzi múzeumok jövőjét művelődéstörténeti gyűjteményekké való átalakulásban látta. A hazai néprajzi gyűjtemény kialakulásának folyamatában a magyar tárgyi anyag jött létre utoljára. Bátky világosan látta a nemesség és a polgárság tárgyi kultúrájának jelentőségét a néprajzban. (Ez később egyáltalán nem volt természetes.) Útmutatója miközben részletesen szól az eredményes gyűjtőmunka feltételeiről, nem határoz meg összefüggő tárgyi rendszereket, csak a népművészeti fejlődésfolyamatok megrajzolásához szükséges sorozatok jelentőségéről szól (Bátky 1906a. 9-10). A konkrét „konyhaszerszámok” bemutatásából érthető meg, hogy Bátky logikailag az építkezésből vezette le a táplálkozás tárgyainak rendszerét. Lényegében mint a tűzhely kellékeiről szólt róluk. A tűzhelyek vizsgálatában prehistorikus adatokat is figyelembe vett. A kony-
