Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Rékai Miklós: Táplálkozásgyűjtemény
Táplálkűzásgyűjteménv 307 hai kellékek általa legfontosabbnak gondolt csoportjának, a tűzgerjesztés és táplálás eszközeinek múltját is részben régészeti párhuzamok alapján kutatta. Az Útmutató beosztása - ha rejtetten is - a későbbi osztályozás alapjait is lerakta. így a tűzhely szerszámain túl a sütés-főzés, a tárolás kellékeit (külön a készítőeszközök tárolására szolgáló tárgyakat) és a fogyasztás, így a teríték tartozékait is bemutatja. Mivel felfogása következetesen funkcionális, a cserépedények egy részéből és a világítóeszközök vonatkozó csoportjából is mutat példákat. Bátky elgondolásainak első következetes megvalósulása A magyarság néprajza Táplálkozás fejezete (Bátky 1933a). Ebben a gyűjtögető életmód, a növényi nyersanyagok feldolgozása és tárolása tárgyi kellékeinek bemutatása után az ételkészítés - a tűzhely és a sütés-főzés eszközei az italok és fűszerek, valamint a teríték és az étrend tárgyközpontú bemutatására kerül sor. Összefoglalójában a rendelkezésre álló adatok fogyatékosságai miatt összehasonlító elemzésre nem vállalkozik, és sem a tárgyak, sem pedig az ételek vonatkozásában táji típusokat sem határozott meg. Itt még említés szintjén sincsenek meg a későbbi kutatások alapproblémái: a kettős és hármas étkezési rend, a nyersanyagtermelés rendszereivel összefüggésben történő elemzés, a táji és történeti háttér megrajzolása - erre csak egy-egy eszköz kapcsán tér ki - vagy a használatban rendszert alkotó tárgycsoportok meghatározása. Vitathatatlan erénye a hallatlan adatgazdagság és a táplálkozáskultúra tárgyi kellékeinek részletes bemutatása. Az első hazai táplálkozásmonográfia Ecsedi István tollából származik (Ecsedi 1935). Bevezetőjében leszögezi, hogy a téma számos egészségügyi és szociológiai kérdést vet fel. Ezek jellemzése kapcsán azonban megelégszik azzal, hogy az elmaradott táplálkozási viszonyok okát lényegében az árutermelés kibontakozásának tulajdonítsa. (Például kárhoztatja, hogy a napszámos a korábbi, „patriarchális” viszonyokkal szemben járandóságát kizárólag pénzben kapja.) Morfológiai tárgyleírásait egy-egy étel készítése kapcsán teszi közzé, de nem az ételekhez kötődően, hanem népművészeti értékük szerint. A tűzhelyek eszközkészletének bemutatásában érezhető Bátky koncepciójának hatása, mint ahogy az eszközkészlet egészének elrendezésében is: készítés, tárolás, fogyasztás alkotják az alapvető kategóriákat. Módszertani hibái ellenére kitűnő rajzai értékes összehasonlító anyagot jelentenek, de nem a magyar táplálkozáskultúra egészére, hanem csupán a Tiszántúlra vonatkozóan. (Ugyanakkor a szerző adatait az egész országra érvényesnek tartotta.) Munkája nagy érdeme, hogy például a Jankónál korábban az ünnepi szokásrend részeként tárgyalt táplálkozás itt már a hétköznapi elemekre alapozott. A Néprajzi Értesítő 1939-ben K. Kovács László tollából közölt összefoglalót Néprajzi múzeológia címmel (Kovács 1939b). Ez volt az első összefoglaló a tárgyak gyarapításának általános szempontjai és a leltározás kívánatos módszerei tekintetében. A tanulmány táplálkozásra vonatkozó része az alábbi tematikus rendet javasolja a vonatkozó adatok osztályozására: 1. ételek (készítése, eltartása, fogyasztása, ünnepi és rituális étkezés, ínségeledelek); 2. italok (felosztása mint az ételeké); 3. fűszerek (növényi, állati és ásványi eredetű csoportok); 4. sütő-főző szerszámok; 5. tálalás és étkezés; 6. edénytartók (uo. 22). Ez az osztályozás ugyan felöleli a táplálkozáskultúra kutatásának számos elemét, ám rögtön feltűnik, hogy logikailag nem koherens, szempontjai egymást átfedők, és sem a tárgyak gyűjtéséhez, sem a téma feldolgozásához nem nyújtanak megfelelő keretet. E szakterület talán legjobban rendszerezett monográfiája Kardos László doktori disszertációja (Kardos 1943). Bár ez a munka is alapvetően a táplálkozási szokásokkal foglalkozik, minden fejezetében kitér a szűkebben vett tárgyi kultúra jellemzőire is. A monográfia alapját képező kutatás az Országos Táj és Népkutató Intézet 1940-1941-ben az Őrségbe
