Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Rékai Miklós: Táplálkozásgyűjtemény
304 Rékai Miklós mottevő az önkéntes gyűjtők révén bekerült 17 darab borsodi kanáltartó,11 egy jászsági fűz- faedény-sorozat (ltsz.: 62.94.1-62.94.13), valamint két, népművészeti szempontból is értékes tárgy: egy perőcsényi tésztavágó (ltsz.: 62.50.37) és egy faragott sajtprés (ltsz.: 62.12.3). Az 1960-as évek közepén került sor Morvay Judit szatmári gyűjtésére. Erről tanúskodik a Néprajzi Értesítő beszámolója, mely szerint az 1963-1964-ben a gyűjteményt gyarapító 323 tárgy fele (161 darab) Kelet-Magyarországról való. Említést érdemel továbbá egy mediterrán kapcsolatokra utaló rézbogrács (ltsz.: 63.75.1), valamint négy kapuvári cintányér (ltsz.: 69.94.124-69.94.127), melyek egyetemi hallgatók gyűjtőmunkájának köszönhetők, és melyek a gyűjtemény fémtárgyainak gerincét képező 18-19. századi, jórészt erdélyi szász óntányérok használatához az élő gyakorlat alapján nyújtanak adalékot (Morvay 1965). A következő beszámoló szerint 1965-ben 161 darabbal bővült a gyűjtemény. Ezek zöme alföldi tárgy. A szakmári és szeremlei gyűjtőutak eredménye négy sótartó (ltsz.: 65.91.116- 65.91.119) és egy teknősorozat.12 Kiemelkedő szépségű szerzemény egy kalotaszegi díszített sótartó (ltsz.: 65.116.50). Az 1970-es évektől a gyarapodás üteme drasztikusan csökkent. Ennek hátterében elsősorban a szentendrei skanzen szervezése állt, amely munka a múzeum munkatársainak kiemelt feladatai közé tartozott. Utalni kell arra is, hogy a korábbi gyűjtési koncepciókban bizonyos elbizonytalanodás állt elő (Hoffmann 1969). A múzeum költözése, amelyre revizi- óval együtt került sor, nyilván szintén szerepet játszott a fejlődés megtorpanásában. A táplálkozásgyűjteményt érintő legfontosabb változás azonban Morvay Judit intézményből való távozása volt 1972-ben. Ezután a gyűjteményt Molnár Mária vette át (aki a kosárgyűjtemény kezelését is magára vállalta). A gyűjtemény átadására revíziót követően került sor. Az 1970-es években szisztematikus tárgygyűjtésre már nem került sor. Gyarapodás csak vásárlások útján történt. Szórványosan Kresz Mária hozott Nyárszóról tárgyakat,13 valamint Kallós Zoltán jóvoltából került a gyűjteménybe két fatál (ltsz.: 71.161.15-71.161.16). Az ajándékba kapott tárgyak közül kiemelkedik a marhaszarvból levágott hurkatöltők sorozata (ltsz.: 73.165.1-73.165.7), egy kávédaráló (ltsz.: 73.132.8) és néhány más, a polgárosodó paraszti konyha kultúráját jellemző tágy.14 A Zentai Múzeumtól csere útján került a gyűjteménybe egy sajtos dézsa (ltsz.: 74.180.11.1-74.180.11.2), egy sótartó (ltsz.: 74.180.10) és egy faragott vízhordó rúd (74.180.14). Vétel útján gyarapodott az állomány 2 darab ostyasütővel (ltsz.: 74.187.1-74.187.2). Ugyancsak ekkor került be a korábban csak szórványosan gyűjtött mérlegek egy példánya (ltsz.: 76.64.8), valamint néhány Szaknyérról és Erdélyből való mozsár (ltsz.: 76.80.12.1-76.80.14.2, 76.86.1). Az évtized gyarapodása meg sem közelíti a korábbi korszakokét (lásd 1. számú ábra). Az 1980-as években folytatódtak az előző korszak tendenciái. Számos új, korábban nem gyűjtött tárgycsoport jelent meg a gyűjteményben: mérőedények (ltsz.: 81.112.2- 81.112.3), tűzhelyek (ltsz.: 81.21.10-81.21.11), a gyáripar vas- és zománcozott termékei (vödör, ltsz.: 81.21.25, szűrőkanál, ltsz.: 81.21.26-81.21.27, tál, ltsz.: 81.50.5, piszkavas, ltsz.: 81.21.34), valamint modern, fém evőeszközök. Közben folytatódott a paraszti használatból 11 Ltsz.: 62.7.31-62.7.34, 62.50.44-62.50.48, 62.83.12, 62.100.30-62.100.36. 12 Ltsz.: 65.91.107, 65.125.13, 65.125.15, 65.125.72. 13 Ltsz.: 71.118.1-71.118.6, 73.114.17-73.114.18, 75.87.5. 14 Tortadíszítő (ltsz.: 74.101.2.1-74.101.2.2), darálók (ltsz.: 76.86.15-76.86.16), ételhordók (ltsz.: 76.86.4076.86.43).
