Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Rékai Miklós: Táplálkozásgyűjtemény
kiszoruló tárgyak beszerzése (például kézimalom, ltsz.: 82.97.31, mozsarak, ltsz.: 82.118.2.1- 82.118.2.2, vajformák, ltsz.: 83.84.3, 83.95.1, húsverő, ltsz.: 84.19.5). A következő revízióra 1984-ben került sor, amikor a táplálkozás- és a kosárgyűjtemény hivatalosan is különvált. A közelmúlt két legfontosabb, muzeológiai szempontból is jelentős kollekciója a Szuhay Péter vezetésével Besenyőtelken végzett, az 1960-1970-es évek konyháját jellemző gyűjtés, valamint Molnár Mária bazsi gyűjtése. Az előbbi, közel száz darabos kollekció felöleli a hagyományos konyhai eljárásokhoz „idomított” modern tárgyakat15 éppúgy, mint a modern gyáripar termékeit16 és a paraszti háztartás kézműipari kellékeit.17 (Hasonló szemléletű gyűjtés eredménye a Mezőkövesdről Molnár Mária jóvoltából, szintén az 1980-as években gyűjtött gyári konyhaeszközök kollekciója [ltsz.: 85.159.40-85.159.60].) A bazsi gyűjtés már az 1990-es évek eredménye (a vásárlásra 1992-ben került sor), és olyan elméleti megfontolások alapján jött létre, amelyek a gyűjtemény jövője szempontjából is fontosak. A bazsi gyűjtés - amely a táplálkozásgyűjtemény utolsó szisztematikus terepmunka révén történt gyarapodása - egyszerre a paraszti tárgyhasználat és a szimbolikus reprezentáció példája. A gyűjtemény létrehozója, Pintér József bazsi kőműves 1962-től kezdve olyan tárgyak gyűjtésébe fogott, amelyek nézete szerint a község lakóinak hajdani életmódját jellemzik (Molnár 1994. 105). Ez az álláspont természetesen az amatőr gyűjtő felfogását jellemzi. A közel félezer tárgy feldolgozása során sikerült dokumentálni egy tárgygyűjtő falusi iparos motivációit, gyűjteménye gyarapodásának ütemét, a tárgyak sorsát az eredeti használattól a múzeumi tárggyá válás folyamatának végéig. Maga a gyűjtemény a fokozatosan modernizálódó paraszti háztartás tárgyait tartalmazza. A házikenyér- és ostyasütés, a tej- és húsfeldolgozás,18 illetve általában a még erősen önellátó, de már a gyáripar termékeivel a piacon találkozó gazdálkodó tárgykészlete tanulmányozható e gyűjtés által. A bazsi gyűjtés óta a gyűjtemény csak véletlenszerűen bekerült tárgyakkal gyarapodott. Táplálkozásgtűjtemém 305 A hazai táplálkozáskultúra kutatása homlokte- A gyűjteményfejlesztés elvei, rében mindig is a táplálkozási szokások álltak, koncepcionális változások A téma iránti érdeklődés első jelei nem a néprajz területén jelentkeztek, hanem egyrészt a 18. századi államismereti iskola leiró módszereihez kapcsolódtak, másrészt a szellemi kultúrára összpontosító, korai folklórkutatás hatását mutatták. E kettősség azonban a legtöbb kutatói életműben nem érvényesült, hanem a feldolgozás általában művelődéstörténeti összefüggések, valamint a táji tagoltság feltárására összpontosított. (Az egyik legfontosabb, de részletesen nem tárgyalt probléma az adott kutatások, illetve általában a táplálkozáskultúra logikailag koherens egységének meghatározása volt. A többé-kevésbé elfogadott megoldást Günther Wiegelmann kutatásai nyújtják, ahol a szerző az étkezésben látja a vizsgálat lehetséges tárgyát [Wiegelmann 1967].) Ehhez kétségkívül köthető a táplálkozással kapcsolatos valamennyi kérdés a receptektől a szokásokig, a tárgyi világtól a hiedelmekig.) Az alábbi áttekintés csak a tárgyakkal összefüggésben végzett kutatásokra szorítkozik. 15 Gyári üvegből átalakított köpülő (ltsz.: 85.70.1), zománcos tepsi (ltsz.: 85.97.163), alumínium tejszűrő (ltsz.: 85.97.167), házilag fonott demizson (ltsz.: 85.101.9). 16 Evőeszközök (ltsz.: 85.115.15-85.115.23), palacsintasütő (ltsz.: 85.118.6), vizeskancsó (ltsz.: 85.118.7). 17 Dohányvágó (ltsz.: 85.108.1), kenyértartó rács (ltsz.: 85.97.182), szalonnafüggesztő kuka (ltsz.: 85.81.14), kovászfa (ltsz.: 85.108.4, 85.97.176). 18 Ltsz.: 93.73.308, 93.73.330, 93.73.332, 93.73.333.1-93.73.333.3, 93.73.314.1.
