Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)

I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Rékai Miklós: Táplálkozásgyűjtemény

302 Rékai Miklós ropológus, Bartucz Lajos kiemelkedően magas (6017 darabos) gyarapodásról számolt be, ennek még csak töredéknek sem mondható része (5 darab) volt konyhaeszköz. Bartucz arról is beszá­molt, hogy fedezet híján nem folyt módszeres gyűjtőmunka. Ezzel kapcsolatban ő is felhívást tett közzé, konkrét tematikát vagy programot azonban nem mellékelt (Bartucz 1937). Bartucz következő beszámolója arról tanúskodik, hogy a tárgyak tárolása bizonyos tematikus rendben történt (Bartucz 1940c. 223). Gönyey Sándor 1938-ban megkezdte a gyűjtemény revízióját a mesterségek tárgyaival együtt. Ugyanebben az évben zajlott az első szokolyai gyűjtőút, több különböző néprajzi témában. Ennek eredményeként a következő év­ben 40 háztartási eszközt leltároztak be. Bár a revízió munkájába gyakornokként Borzsák Endre is bekapcsolódott, annak 1943-ig sem értek a végére. 1939-től valószínűleg érdemi re­vízió nem folyt, hiszen a múzeum hivatalos levelezéséből kiderül, hogy Budapest főpolgár­mestere elrendelte a padlástér kiürítését: nyilván ez a munka volt sürgetőbb, csak a Népraj­zi Értesítő beszámolója vette át a korábbi évek revízióról szóló beszámolóit. Borzsák Endre, Györffy István tanítványa Pest megyei gyűjtésein alapuló dolgozata (Borzsák 1941) szerint korántsem csak a gyűjteménnyel foglalkozott, hanem lényegében Bátky koncepciójának foly­tatójaként önálló kutatásokat is végzett. Ennek révén főként szabadkéményes tűzhelyek fém konyhaeszközei5 kerültek a múzeumba. Az 1940-es évek első fele a háborús készülődések ellenére a kutatómunka fellen­dülését hozta - Gunda palócföldi és Garam menti útja 1939-ben, a Szernye-mocsár környé­ki közös terepmunka és Fél Edit martosi gyűjtése 1940-ben, a Magyarságtudományi Intézet vagy az Államtudományi Intézet Táj és Népkutató Osztályának kutatásai stb. -, ezek azon­ban csak néhány tárgy erejéig szaporították a gyűjtemény anyagát. Számában jelentős gyara­podást hozott a besztercenaszódi Állami Román Gimnázium ajándéka 1942-ből, amely Gunda Béla közvetítésével több mint száz fa evőkanállal, valamint egyéb konyhafelszerelési tár­gyakkal6 (palacsintasütő, mozsár, nyeles faedény, fapohár, fatál, kések, sótartó, gyufatartó, evőeszközök) növelte a gyűjteményt. A 2. világháború következtében a Néprajzi Múzeum tárgyainak kb. 10 százaléka semmisült meg (Balassa 1954b. 300). Ez a veszteség elsősorban a még álló kiállítási tárlók­ban elhelyezett kollekciót érintette7- ugyanis ennek lebontására a szakirodalmi vélekedések­kel szemben az ostrom idejére nem került sor -, az addigra már biztonságba helyezett kony­hafelszereléseket nem. Közvetlenül a háború után, 1946 és 1949 között 52 darab tárggyal gyarapodott az 1947-től hivatalosan is önálló Néprajzi Múzeum táplálkozásgyűjteménye. Ezek túlnyomó többsége már tudatos gyűjtések eredménye. Zömük az ételkészítés eszköze, kevés köztük a tárolóedény. E tárgyak jelentőségét fokozza, hogy Kresz Mária és Csilléry Klára egyetlen fa­luban - Maconkán - részletes adatgyűjtés mellett8 dolgozott, és egy összefüggő tárgycsopor­tot - a kenyérsütés eszközei9 - is gyűjtött. 5 Ltsz.: 136961-136967,137027. 6 Ltsz.: 137392-137394, 137411, 137420-137421, 137653-137730, 137824-137856, 137868- 137873, 137876-137913, 137915-138013, 138020-138029, 138033-138038, 138050, 138059- 138066. 7 NMI 44/1945. Dr. Márkus Mihály jelentése 1944. 12. 1.-1945. 03. 15 közötti időben történt esetné- nyékről a Néprajzi Múzeumban. 8 Lásd NMI 36/1950. Táplálkozásgyűjteménnyel kapcsolatos feljegyzések. 9 Ltsz.: 141392-141396, 141399-141405, 141340-141342, 141398-141406.

Next

/
Oldalképek
Tartalom