Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Csupor István: Kerámiagyűjtemény
Kerámiagvűitem'mi 275 vácul grtykém) írja a leltárcédula: „Pálinkát tartottak benne, utóbb szenteltvizet. Háromféle nagyság ismeretes a faluban: fél decis, egy decis, és ilyen két decis. Azért szerették, mert csak lassan szopogatva jött ki belőle a pálinka. Húsz-harminc éve már nem használják, már összesen csak kb. 5-6 db. lehetett a faluban. Az öregasszonyok szenteltvizet tartottak benne a vakablakban és temetőlátogatások alkalmával vitték magukkal, hogy a temető kapujában elszórjanak egy kis szenteltvizet és a legkedvesebb halottak sírjánál. A ma még megtalálható egykét darabot, gerendán, padláslépcsőn tartják üresen.” 1959- ben vásárolt Kresz Mária először cserépedényeket a Vörösmarty téri népművészeti boltból, ahol később az eladókkal jó kapcsolatba került, s nemegyszer ők üzentek, ha érdekesebb tárgyak érkeztek hozzájuk. Az első tételben, amely innen származik (ltsz.: 59.8.1- 59.8.15), többek között egy Badár Balázstól származó, 1909-es butella (ltsz.: 59.8.1) és egy sötét alapszínű, 1795-ös, homoróddaróci bokály (ltsz.: 59.8.5) érdemel említést, valamint egy ugyanonnan származó tordai bokály, amely a gyűjtemény egyetlen olyan darabja, ahol a szarvas fehér-kék színezésben fordul elő. Ugyancsak 1959-es gyűjtés az a könyvbutel- la (Bakhus Bibliája) is, amelyet valószínűleg Szilágyi György készített 1870-ben, Vörösmarty Fóti dalának sorait karcolva rá (ltsz.: 59.29.2). Ám mindezekkel vetekedett Szentirmay László mezőcsáti tanár anyaga, amely a közép-tiszai stílus jobb ismeretéhez járult hozzá (ltsz.: 59.150.1- 59.150.196). Kresz Mária ezt a kollekciót ismertette részletesen a Néprajzi Értesítőben (Kresz 1960b). Szintén 1959-ben nyílt egy kiállítás a magyar cserépedényekből, amely először mutatta be átfogóan a magyar népi fazekasművészetet (lásd Kresz 1961). A közel ezer darabot felvonultató, öt teremben megrendezett tárlaton egy teremben a teljes formakincs bemutatására volt lehetőség, a másik négyben viszont az egyes fazekasközpontok szerint szerepelt az anyag. A kiállítás kitért a laposedény vagy tálasedény és a fennálló edények különbségeire is, és ez a gondolat már mintegy előre jelezte Kresz Mária későbbi, alapvető cikkét (vö. Kresz 1960a). A fazekasközpontok anyagában a korábban eléggé elhanyagolt, nem sokra becsült feketeedény is helyet kapott, elsősorban Nádudvar révén. Négy mester (Maksa Mihály Hódmezővásárhelyről, K. Nagy Gábor Mezőtúrról, Rajczy Mihály Mezőcsátról és a tiszafüredi Bodó Mihály) legjobb munkáit külön vitrinben mutatták be. 1960- ban jelent meg Kresz Mária nagy jelentőségű cikke, a Fazekas, korsós, tálas (Kresz 1960a). Korábban senki sem foglalkozott az agyag minőségének és a belőle készült fazekasmunkáknak az összefüggéseivel. Domanovszky például még egyáltalán nem becsülte az őrségi vagy gömöri fazekasok munkáit, nem értékelte a mázadan (és fekete) edényeket, csak a díszített fazekasmunkákat tartotta említésre méltónak, ezzel szemben Kresz Mária az egyszerű tárgyakat és a forma szépségét is észrevette. Az egész Kárpát-medencére kiterjedő összefoglalása azóta is a magyar kerámiakutatás egyik legfontosabb alapmunkája. 1960-ban Kresz Mária Tatán gyűjtött id. Csiszár József fazekas műhelyében, ahonnan 93 darab edényt és fazekasszerszámokat hozott (ltsz.: 60.66.1-60.66.93). A baranyai és tolnai gyűjtőmön már részt vett István Erzsébet is, aki egy füleden paprikáskorsót is talált (ltsz.: 60.85.64). Ennek a gyűjtésnek az egyik eredménye István Erzsébet későbbi sárközi tanulmánya lett (István 1964). A Sióagárdon, Kisvaszarban, Óbányán, Mórágyon és Baján végzett terepmunka - sok más érdekes tárgy mellett - négy üveg szenteltvíztartót is eredményezett (ltsz.: 60.85.1-60.85.4). Morvay Judit Vas megyei gyűjtéséből pedig egy kétszájú bugyoga emelkedik ki (ltsz.: 60.88.207). 1960-tól kezdve éveken át részletes beszámolók jelentek meg a Néprajzi Értesítőben az előző évi tárgygyűjtésről, amelyben a gyűjteményeket vezető mu
