Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Csupor István: Kerámiagyűjtemény
Kerámiagyűjtemény 265 látszani, és a valóságosnál kedvezőbb képet festeni magukról. Ugyanakkor az is tény: ha nem ilyen módon állították volna össze az egyes házak berendezéseit, akkor valószínűleg még évtizedeket kellett volna várni, amíg a Néprajzi Múzeumba bekerül az első nagyobb tétel keménycserép és üvegtárgy. A Néprajzi Múzeum kerámiatárgyainak száma az Iparművészeti Múzeumtól kapott, 1898-as anyag nélkül 1897-ben még mindössze 413 volt.5 A millenniumi kiállítás népi kerámiatárgyainak számáról nincsen pontos adat, erre csak a múzeumba bekerült cserépedények adnak többé-kevésbé pontos tájékoztatást. Az kétségtelen, hogy a tárgyaknál valóban hiányzik a használók válogatása, s mivel nem egy edény kifejezetten a kiállítás céljaira készült, a használatra utaló nyomok sincsenek rajtuk. Az azonban egyértelműen meghatározható, hogy mely vidékeken milyen cserépedényeket kedveltek főképpen, mely fazekasközpontok és fazekasfalvak készítményeit használták. A néprajzi falu házaiban kiállított és később a múzeumba került anyagról Kresz Mária gyűjteménytörténeti áttekintésében részletes leírást adott (Kresz 1977b. 24-28). Az általa elvégzett azonosításokhoz képest azóta újabb néhány darabról sikerült bebizonyítani, hogy ebből az átadásból származnak. A millenniumi kiállítás lezárt egy korszakot, s a két évvel a bezárása után az Ipar- művészeti Múzeum által a múzeumnak átadott anyag - benne a közel 1700 cserépedénnyel - mindmáig mennyiségében és minőségében is a legjelentősebb gyarapodásnak számít: 1898- ban a kerámiatárgyak száma 413-ról 2828 darabra nőtt. A millenniumi falu számára gyűjtött tárgyak mellett a múzeum munkatársai is meg- kezdték/folytatták a gyűjtemény gyarapítását. Jankó Jánosnak köszönhető néhány kvalitásos darab, köztük egy azóta klasszikussá vált cserépedény: a keszthelyi halászcéh 1774-es kancsó- ja (ltsz.: 30149). A másik tárgy egy Jászapátiból származó, mázatlan habán bokály „TH” monogrammal (ltsz.: 39024), szintén különleges darab, akárcsak a halála után zalai gyűjtéséből bekerült kővágóörsi takácsok céhkorsója (ltsz.: 39042). Bátky Zsigmond első kerámiatárgyait 1899-ben gyűjtötte Kalotaszegen (ltsz.: 29002- 29026). Ebben a gyűjtésben néhány egészen kiemelkedő tárgy is található, többek között egy szűrőlábas (ltsz.: 29002), amelyet később az Útmutatóban6 is közölt (Bátky 1906a. 196-197), egy 1794-es bokály, amely a múzeum legkorábbi bánffyhunyadi tárgya (ltsz.: 29025). A következő, 1900-as kalotaszegi gyűjtőútjáról újabb színvonalas tárgyakat hozott be a múzeumba (ltsz.: 31446-31926), s ebben az anyagban már jelentkezett a kályhák, kandallók, egyszóval a tüzelőberendezések iránti érdeklődése is: feltehetően ekkor kerültek be a múzeumba az első kalotaszegi kandallócsempék, kályhacserepek (ltsz.: 31452-31455), melyeket azonban évtizedek óta nem sikerült azonosítani. Egy másik tárgycsoportnak az idetartozása, bár a gyűjteményben igen korai időponttól követhető, igencsak kérdéses: a türelemüvegekről, más néven rabmunkákról, bányászpalackokról van szó. A türelemüvegek kezdetben elsősorban a külsejüket képező üvegpalackok miatt kerültek - elsősorban tárolási szempontok alapján - a kerámiatárgyak közé. A gyűjtemény legkorábbi türelemüvege egy „széken ülő ember”, amely a Kolozs megyei Mereggyóról származott (ltsz.: 9290). 5 A gyűjtemény gyarapodására vonatkozó adatokat a továbbiakban lásd az 1. számú táblázatban. 6 Bátky a cserépedényeket elsősorban mint a táplálkozás tárgyait mutatja be. Ez a könyv egyébként nemcsak a tipologizálás miatt fontos, hanem azért is, mert számtalan akkori cseréptárgy rajzát is közli, többek között olyanokét is, amelyek akkor még nem voltak beleltározva a törzsanyagba.
