Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Katona Edit: Textil- és viseletgyűjtemény
244 Katona Edit ban és a gyarapítástörténetben leli magyarázatát. Műtárgyvédelmi, raktározási szempontból sok gondot okoz, hogy anyagában is nagyon heterogén ez az egység, hiszen nemcsak vászon, selyem, gyapjú, hanem szőrös bőr, bőr, fém, papír, szaru, csont, üveg, fa, vessző és műanyag kezelésével is számolni kell. A második csoport a lakás- és háztartási textíliák köre (kb. 15 százalék) kevesebb tárgytípusból áll. Idetartoznak a párnahéjak, lepedők, derékaljvégek, falra, rúdra, ágyra való takarók stb. Bár anyaguk homogénebb a viseletekhez viszonyítva, gyapjú- és fémszálas díszítményeik miatt mégis gondosabb bánásmódot igényelnek. A világosan kategorizálható tárgyféleségek közül a legkisebb darabszámot (alig 0,5 százalék) az egyszerű s helyi sajátosságokat kevésbé mutató gazdasági textíliák (például zsákok, csépelőponyvák) adják. A gazdasági élet itt őrzött textíliáinak aránya nem tükrözi a múzeumban őrzött valódi mennyiséget, mert a földművelés- és az Atány-gyűjtemény is rendelkezik ilyen jellegű darabokkal. A negyedik részt (közel 22 százalék) olyan átmeneti tárgyak képezik, amelyek az ember és a ház öltözete témaköréhez egyaránt sorolhatók, bizonyos esetekben többfunkciósak, például ide tartoznak a vég vásznak, a kiugróan nagy gyűjteményi egységet, a 4092 darabot kitevő kendők, a pólyázóholmik, a lefejtett hímzések. Az ötödik egységbe (kb. 3 százalék) sorolhatók a többé-kevésbé más múzeumi gyűjteményekbe illő botok, ernyők, táskák, tarisznyák, dohányzacskók, teknőbölcsők, testápolási és felöltözést segítő cikkek, egy csipkeverő készlet, textil mintadarabok, hímzőrámák és egyebek, amelyek a fenti négy csoport egyikébe sem illeszkednek. Az állomány döntő többsége az ünnepélyes tárgykészletből származó eredeti darab. A rekonstrukciók fontos, de már fellelhetetlen tárgyakról készültek, a hagyományos módon (példa rá a tiszacsegei pásztorok által újrakészített „elő- és hátibőr”, ltsz.: 55.34.1-55.34.2) és eredeti régi anyagból újravarratva (például a nagy viseletcsoportok közül a matyó iskolások és a szakmári vacsorázó család egyes ruhadarabjai). A gyűjtemény összetételének ismertetését megnehezítette az, hogy anyaga - a leírókartonokat is beleértve - csak 1950-től került bevitelre a múzeum számítógépes adatbázisába, másrészt a rendelkezésemre álló leltárkönyvekből, leírókartonokból gyakorta hiányoznak a legfontosabb adatok (lelőhely, nemzetiség, a műtárgy készítésének ideje stb.). A textil- és viseletgyűjtemény területi határait történelmi-földrajzi és etnikai tényezők jelölték ki. Ez az 1913-as helységnévtár alapján Horvátország kivételével a történeti Magyarországot foglalja magában. A gyűjtésnek a teljes magyarságra való fokozatos kiterjedése eredményezte, hogy a moldvai csángóság és a kivándorolt magyarság kultúrjavai is helyet kaptak a gyűjteményben. Ha csak az egyes megyékre eső becsült tárgyszámokat vesszük figyelembe, az látható, hogy főleg a peremterületeken (szlovákok lakta régió, Délkelet-Erdély) vannak fehér foltok. A részletesebb elemzésből azonban kitűnik, hogy ennél sokkal kedvezőtlenebb a kép, hiszen az egyes megyéken belül is általában néhány településre vagy néhány tárgytípusra szorítkozott a gyűjtés, a tanulmány történeti részében már említett csomópontokra koncentrálva és időben is nagyon behatárolva. A nemzetiségi anyag még egyenetlenebb, különösen feltűnő a cigányság anyagának majdnem teljes hiánya. A kollekció történeti összetétele sem kiegyenlített. Bátky óta ugyan kissé javult a helyzet, de még ma is elenyésző a 17-18. századi tárgyak száma. A 17. századiak közé (a legkorábbi az 1674-es „MA IHS RIA” feliratú párnahéjjá alakított egyházi textil, ltsz.: 119779) néhány datált szász textil és úrihímzés és a szőt
