Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Katona Edit: Textil- és viseletgyűjtemény
214 __Katona Edit két egyéb korábbi publikációk híján két későbbi kiállítási vezető adalékainak összevetéséből nyerhetjük (Tájékoztató 1919; Bátky 1922a). A vizsgált témakör ezúttal nagyobb helyet kapott és a rendezésben újabb szempontok is érvényesülhettek. A „Magyarországi népek” egységben kiemelten szerepeltek a népviseletek: egyik oldalon a magyarok, velük szemben „más nyelvű néptöredékek” ruházatai sorakoztak,20 „a saját környezetükből vett tárgyak (bútor, edény, hímzés, stb.) közepette” (Tájékoztató 1919. 46), tehát most is csak szemelvényeket és nem teljes környezetet nyújtva. Az első állandó kiállításhoz hasonlóan itt is keveredett az együttesek és sorozatok szempontja, mert míg a viseletek táji tagolásban követték egymást, külön szekrényekben országos sorozatokat mutattak be nemcsak főkötőkből, hanem kalapokból és lábbelikből is (BÁTKY 1922a. 9). A lakás- és háztartási textilek talán a „Település” részben, a magyar berendezéstípusokat bemutató szoba- és konyhabelsőkben kaptak helyet. A mezőkövesdi, kalotaszegi, torockói és csíki székely berendezéseken kívül a sárközi enteriőrt ekkor alakították ki először, mely azóta állandó visszatérő színfoltja a kiállításoknak. A nemzetiségi szobák a „Házi szerszámok” részbe szorultak, hátterükben a „vándorcigányok csoportjával” (TÁJÉKOZTATÓ 1919. 48). Önállóan is bemutattak (a mai állandó kiállításhoz hasonlóan) díszes textíliákat 16 oldalszekrényben, „hímzések (varrottasok)” illetve „Női kézimunkák” elnevezés alatt, egyenrangúan szerepeltetve a hímzett tárgyak két csoportját, a ruhaneműeket és a lakásberendezési tárgyakat: „Az előbbiek egy részénél a szabás is, az utóbbiaknál már inkább a díszítés kivitele érdekel bennünket ez alkalommal.” (BÁTKY 1922a. 19.) Ebben a kiállításban vonultatták föl először kiemelten, a gyűjtési mozgalommal összhangban a „Téli ruházat”, illetve „Téli felső ruhaneműek” témáját, a szűrposztó és szőrös bőr ruhadarabokat. Néhány más öltözet és annak eleme egyéb összefüggésben jelent meg: a kanász, juhász, gulyás és csikós alakja mellett a sarkantyúk a pásztoréletnél; az övék, lábbelik és parasztékszerek a kismesterségeknél. A két világháború közötti időszak, különösen Gyűjteménytörténet 1920 és 1934 annak az 1930-as évek közepéig terjedő, Bát- kÖZÖtt ky vezetése alatti szakasza volt nagyon mozgalmas és intenzív munkára sarkalló. 1924- 1925-ben a megrongálódott Iparcsarnokból a Hungária körúti iskolaépületbe való költözködés új raktárak kialakítását, műtárgyrevíziót, a nyilvántartás pontosítását és a harmadik állandó kiállítás megrendezését tűzte napirendre. A megnövekedett műtárgyállomány és a megsokszorozódott feladatok miatt a gyűjteményeket nemcsak anyagnem, hanem téma szerint is körülhatárolták, s így a muzeológusok jobban specializálódhattak a népi kultúra szűkebb területeire. Az 1925-ben kelt munkaköri leírásból tudjuk, hogy Györffy István igazgatóőr volt a textil- és viseletgyűjtemény gondozója, kezelője (Szilágyi 1984c. 587). A gyűjtemény arculatát Györffy határozta meg. Mellette meg kell említeni Bátky Zsigmond, Viski Károly, Gönyey (Ébner) Sándor és az 1928-tól szerződéssel foglalkoztatott Palotay Gertrúd nevét is, akik az általános néprajzi-népművészeti kutatásaikon belül és saját speciális témáik révén jelentősen hozzájárultak a gyűjtemény bővítéséhez és feldolgozásához. A tárgygyarapításban a századelő hatalmas lendülete a háborús éveket követő pénzügyi megszorítások miatt megtorpant. Bátky az igazgatói poszt elnyerésekor jogosan bírálta az előző korszak alkalmi vásárlásainak magas arányát, de ezt minden igyekezete ellené20 Az 1991-ben megnyílt állandó kiállítás első termében újra felelevenedett és megvalósult az ötlet.
