Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)

I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Katona Edit: Textil- és viseletgyűjtemény

Textil- és viseletgyűitemény 215

re sem tudta megfordítani. Kevés lehetőség nyílt a terepmunkára, hiszen sokszor saját költségen történt az inkább adatfeltárásra és fényképezésre szorítkozó gyűjtés (Néprajzi Értesítő 1928b. 127). A mérleg nyelvét a tervszerűtlen gyarapítások felé húzták a még oly értékes darabokat is felszínre hozó magángyűjtemények, valamint a kereskedőktől származó tárgyak. A magángyűjtők közül Szmik Antal budapesti mérnök-gyárigazgató emelhető ki, akinek anyaga 1905-ben, a Magyar Nemzeti Múzeumban megrendezett csipke- és hímzéskiállításon tűnt fel (Beluleszkó 1905b). A gyűjteménynek eladott vagy adományozott 594 tárgya között nagyszámú kékfestő- és csipkeminta, fémgomb, pityke és sokféle hímzés található, de közülük a szövéstörténet, a mintaváltozatok terjedése szempontjából a legértékesebb kincsnek a lőcsei Szent Jakab-templomból származó 17. századi szepességi takácsszőttes térítők négy példányát tarthatjuk (ltsz.: 125924-125925, 126341, 126396).

A nyilvántartásból úgy tűnik, hogy néhány kereskedő állandó szállítója lehetett a gyűjteménynek. Ilyen volt a Kungazda család, amely több korszakon és generáción át, a 20. század elejétől egészen 1980-ig adott el a múzeumnak (1942-ig 755 darabra rúgó [Fél 1942b]) textil- és viseletanyagot az ország legkülönbözőbb pontjairól. Köztük sok lehetett az előre megrendelt, felkutatott tárgy. Bár Györffy nevével - kortársait felülmúlva - a legtöbb, azaz 764 textil- és viselettárgyat jegyeztek a törzskönyvekbe, mégis tevékenységét csak a korszak teljes gyarapodásának fényében értékelhetjük. Intenciói ugyanis hatottak kollégáira, és ő döntött az alkalmi beszerzésekben (SZILÁGYI 1984c. 589). Sok korabeli leltári kartonon olvasható, hogy a gyűjtés Györffy utasításai alapján történt. Érdeklődésével összhangban kerültek be mezőkövesdi tárgyak, sőt öltözetegyüttes is (ltsz.: 131970-131976). Törekvésének tudható be, hogy többféle forrásból (például Madarassy révén Garay Ákos gyűjteményéből, a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Osztályától és magánszemélytől) a jobbágykori férfi parasztviselet egyik legkarakterisztikusabb darabjának számító süvegből dunántúli, felvidéki és alföldi példányokkal egészült ki a gyűjtemény. Ezek a többnyire ásatási leletből származó 18. századi fejfedők a Néprajzi Múzeum legrégebbi viseletdarabjai (ltsz.: 92425, 131146, 131162, 133450).

A gyarapodás topográfiai szóródását tekintve a trianoni határváltoztatás az egész Kárpát-medencére kiterjedő gyűjtési tradíciókat nem változtatta meg, csak a megvalósítást korlátozta, nehezítette. Az elcsatolt területek vonatkozásában ezután inkább a magyarság tárgyi kultúrájának a mentésére törekedtek, többnyire másodkézből való beszerzéssel. Ezen a téren kiemelkedő volt Erdélyi Pál könyvtáros és irodalomtörténész színvonalas, 1927-ben bekerült, zömében kalotaszegi (ezenkívül torockói és erdélyi szász) varrottasokból álló kollekciója, a maga 420 darabjával (ltsz.: 126841-127260). Bállá Pétertől hiánypótló bukovinai textilneműket vásároltak meg; Domokos Pál Péternek, Lükő Gábornak és Bállá Péternek pedig az első nagyobb, s átfogóbb moldvai anyag köszönhető. Mindezek a gyűjtőterület kitágulását jelzik a Kárpátokon túli magyarlakta vidékekre. Az országon belül elzártabb vagy kevésbé ismert és tárgyakban szegényes területek vonzották a kutatókat. Az 1920-1930-as években Gönyey Sándor a Rábaközben (például díszes gyermekágyas lepedőt, halottas lepedőszéleket, ltsz.: 125605- 125609, 125618-125631), Borsod megyében a Mezőkövesdhez közeli, de textilkultúrájukban eltérő fejlődésű falvakban (például Bogácson és Cserépváralján díszes lepedővégeket, ltsz.: 129856-129860), Viski Károly az észak-borsodi Szalonnán (például díszes jegy-, vőfély- és nyoszolyókendőket, ltsz.: 131298-131302), Györffy István pedig Szatmár-Bereg megyében (például Panyolán férfi vászonruhákat, ltsz.: 131834-131837) gyűjtött. A már korábban is kitüntetett figyelemmel kisért etnikai csoportok közül tovább erősödött a matyók kutatása.