Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
BEVEZETŐ - Fejős Zoltán: Útmutató néprajzi gyűjtemények értelmezésére
Útmutató... __1! lemzi a múzeumokról és a néprajzról való elképzelések utóbbi egy-két évtizedben végbement jelentékeny átformálódását. Elsőként a kolonializmus átfogó kritikájára kell hivatkozni, mely nem kímélte az egyetemes néprajz fejlődésének a korábbi szemlélet szerint vallott egyértelműen dicső fejezeteit, s az ebből származó kritika kiterjedt a múzeumokra is (Asad 1973; AvÉ 1980; Fabian 1983; Price 1989; Durrans 1988; Pannell 1994; Thomas 1994; Barringer-Flynn 1998). A légkör változott meg, az az etikai-ideológiai környezet, ami a múzeumi tevékenységet is övezi. Talán a múzeumok ösztönös (netán tudatos) önvédelmével magyarázható, hogy ez a kritikai szemléletmód ugyan a legáltalánosabb értelemben átalakította - vagy legalábbis közvetve alakítja - a múzeumi munkát s annak társadalmi megítélését, mégis inkább önálló beszédmódot jelent, mely jobbára elválik az etnográfiai múzeumok többségének életétől. Vagyis nem elsősorban a múzeumit« kritizálják az antropológia gyarmati örökségét, habár ez is terjedőben van, hanem inkább kívülről birálják a múzeumokéi mint az egykori gyarmattartó országokban a kolonializmust kiszolgáló intézményeket vagy mint amelyek az abból fakadó világkép öntudadan, naiv vagy éppen konzervatív képviselői. Belülről inkább a megszerzett javak védelme, a birtoklás fenntartása a domináns, amit a legkülönbözőbb kiindulópontú repatriációs mozgalmakkal szembeni ellenállások is kifejeznek. (Az irodalom elsősorban az ilyen szempontból eseménydús észak-amerikai helyzetet taglalja [Bolz 1993; Feest 1995b; Mauzé 1999], de a jelenség tágabb: Eyo 1994; Allen 1998.) Kétségtelen, az elmúlt évtizedben egyre kevésbé érvényesek az ilyen vádak, mert a szemléletváltás mind teljesebb körű, amire serkentőleg hatnak az olyan új típusú múzeumok, mint amiket Észak-Amerikában az őslakosok hoztak létre (tribal museums, First Nations museums), vagy amilyenek egyre több poszt- koloniális államban alakulnak (Kaplan 1994; Arinze 1998; Collomb 1999). Ennek ellenére kevés nyugati múzeum foglalkozott eddig kiállításain gyűjteményei történetének ezzel az aspektusával,4 pedig expedíciók, kutatóutak eredményeit, kereskedők tevékenységét az utóbbi időben már kutatták, beleértve olykor az illegális gyűjtéseket is (Jones 1993. 214, irodalommal; lásd alább). Jobban érvényesül a gyarmatosítás korából örökölt előítéletes gondolkodás és megjelenítés elutasítása a néprajzi-antropológiai múzeumok olyan kiállításain - s a róluk szóló vitákban -, melyek a „másikról” való beszéd e sajátos és különlegesen erőteljes formájának újabb lehetőségeit, irányait keresik. Külön említhető a múzeumok és a látogatók meghatározott csoportjainak együttműködése kiállítások tervezésében, megvalósításában, ami a kanadai Michael Ames, a szemlélet nagy hatású képviselőjének szavaival a „gyarmatitól a kooperáción nyugvó” múzeumideál megvalósítását szolgálja (Karp-Lavine 1991; Durrans 1992; 1993; Clifford 1997. 188-219; Ames 1998; Fienup-Riordan 1999; stb.). Kézenfekvő lenne azt mondani, hogy mindez teljesen távol áll a magyarországi múzeumi világtól. Magyarországnak nem voltak gyarmatai, ebből adódóan múzeumaink s kiváltképp a Néprajzi Múzeum tökéletesen mentes az „imperialista nosztalgia” - elpusztítani, 4 A legjelentősebb kivétel a kanadai Royal Ontario Museum - Joseph Conrad híres regényét idéző - Into the Heart of Africa (Afrika mélyére) című 1989-es kiállítása volt, mely ugyan a múzeum afrikai tárgyainak eredetét s ezzel a gyarmati örökségét akarta önkritikusan bemutatni, mégis óriási társadalmi, politikai vihart kavart. A múzeum határozott célja volt a múlt terhes örökségével való leszámolás, a kiállítás mégis ellenkező hatást ért el; éppen a negatív sztereotípiák megerősítését vetették a kiállítás rendezője szemére, s tömegek, elsősorban az afrikai származású kanadaiak szervezetei követelték bezárását (Jones 1993. 210-211; Riegel 1996; Clifford 1997. 206-208; Butler 1999). Hasonló igényű angliai kiállításokhoz lásd Shelton 1992.
