Thain János - Tichy Kálmán: Kisalföldi és gömöri népi építészet (A Néprajzi Múzeum tudománytörténeti sorozata 4; Budapest, 1991)
„CERUZÁVAL A VÁRTÁN". Két szlovákiai magyar népművészeti gyűjtő a század első feléből
A Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület 1938 utáni jogutódja, a Széchenyi Magyar Kultúregyesület 1942 tavaszán, érsekújvári székhellyel Kisalföldkutató Intézetet hozott létre, amely a tájegység Dunától északra fekvő részeinek régészeti, településtörténeti, néprajzi és népnyelvi kutatását, a kutatások koordinálását tűzte ki célul. 4 Kisalföldi Közlemények címen kiadványsorozatot adott ki. Ennek azonban csak három füzete látott napvilágot (FÉL 1944a, 1944b; KÁLMÁN 1943), mivel a további tervbe vettek (köztük Thain Jánosnak az érsekújvári népi ötvösségről szóló munkája) megjelenését a háborús események már meghiúsították. A szlovákiai magyar néprajzi kutatás szervezeti kereteiről szólva mindenképpen meg kell emlékeznünk a korabeli ifjúsági mozgalmak és a néprajz kapcsolatáról is. A csehszlovákiai magyar főiskolás fiatalok falukutató mozgalma a helyi sajátosságokat figyelembe véve a korabeli cserkészmozgalomból alakult ki. A prágai magyar diákok 1925-ben hozták létre a Szent György Kör nevű cserkészcsoportjukat, amelynek már a kezdetektől fogva elsőrangú feladata volt a szlovákiai magyar falvak népi kultúrájának minél sokrétűbb és alaposabb, elemző megismerése. Ennek érdekében nyaranta, kisebb csoportokban járták Dél-Szlovákia magyar tájegységeit, ahol - kulturális felvilágosító, közművelődési programjuk mellett-néprajzi felméréseket is végeztek. A mozgalom kezdeti szakaszában, elsősorban Tichy Kálmán írásainak hatására, főleg a tágabban értelmezett népművészet reprezentatív alkotásait vizsgálták, de fokozatosan kialakították komplex kutatási programjukat is. Pályázatot hirdettek falumonográfiák írására, népmesegyűjtésre stb. A szakszerűség érdekében felvették a kapcsolatot neves magyarországi néprajzkutatókkal, így Bátky Zsigmonddal, Györffy Istvánnal és Solymossy Sándorral is. A mozgalom 1928-ban nevét Sarlóra változtatta, és ezt követően fokozottabb társadalmi érzékenységgel, szociográfiai eszközökkel közeledett a hagyományos paraszti kultúrához. 1931-ben Pozsonyban nagyszabású néprajzi-népművészeti kiállítást rendezett, ahol elsősorban a kisalföldi anyagot mutatták be (többek között Thain János ezüstgomb-gyűjteményét, martosi textiliákat, Garam-menti viseletet, hajómalom-modelleket stb.). A mozgalom vezéregyénisége, Balogh Edgár ugyanebben az esztendőben az éppen megszületőben lévő Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság ürügyén kidolgozta a szlovákiai magyarság néprajzi kutatásának komplex (az adatgyűjtéstől kezdve a dokumentáláson, konzerváláson keresztül egészen az eredmények gyakorlati alkalmazásával bezárólag mindent felölelő), ma is időszerű programját Balogh Edgár mellett a néprajzi kutatómunkában elsősorban Morvay Gyula jeleskedett Főleg népművészeti tárgyú rajzaik kapcsán Nemesszeghy Jenő és Csáder László nevét kell még itt megemlíteni. Elöljáróban említettük már, hogy a megfelelő szakmai fórum hiányát nagyon megsínylette minden korabeli tudományszak, így a szlovákiai magyar néprajzi tudományosság is. Egy igényes néprajzi-honismereti szaklap nemcsak a tudományos íráskészség fokozatos kialakulásában, megizmosodásában játszhatott volna fontos szerepet, hanem egyúttal további kutatásokat ösztönző, tudományszervezési szereppel is bírhatott volna. Annak ellenére, hogy a néprajzi írásbeliség a napi- és hetilapok kulturális rovataiba, különféle irodalmi folyóiratokba szorult, ezek jelentőségét hiba volna lebecsülnünk, hiszen a maguk módján mégiscsak ösztönzőleg, erjesztőleg hatottak. A szlovákiai magyar néprajzi kutatás első korszaka jobb megismeréséhez ezért röviden szólnunk kell róluk is. 4. A Dunától délre fekvő kisalföldi területek kutatását a Pécsett létesített Dunántúli Tudományos Intézet volt hivatott biztosítani.
