Thain János - Tichy Kálmán: Kisalföldi és gömöri népi építészet (A Néprajzi Múzeum tudománytörténeti sorozata 4; Budapest, 1991)
„CERUZÁVAL A VÁRTÁN". Két szlovákiai magyar népművészeti gyűjtő a század első feléből
A tárgyalt időszakban rengeteg (csaknem félezer!) magyar sajtótermék jelent meg Szlovákiában. Ezek nagyobbik része kérészéletű kísérletezés, dilettáns próbálkozás volt, ám mindamellett néprajzi szempontú feldolgozásukkal rengeteg új, eleddig ismeretlen adathoz juthatna tudományszakunk. Megfelelő előmunkálatok hiányában (vö. L1SZKA 1990. 52-62) most csak néhány kiemelkedően fontos folyóiratra, laptípusra hívhatjuk fel a figyelmet. A legszínvonalasabb ismeretterjesztő, illetve esszéisztikus néprajzi írásokkal a különféle irodalmi, kulturális folyóiratok hasábjain találkozunk. Ezek közül is kiemelkedik a Magyar írás, Tátra, Új Szellem, Új Élet, Fórum, Magyar Minerva stb. Főleg a Magyar írás (1932-1937) közölt szinte rendszeresen néprajzi tárgyú írásokat Tichy Kálmán, Manga János, Khín Antal, Vajkai Aurél stb. tollából. Hellyel-közzel a vidéki lapok (főleg a dunaszerdahelyi Csallóközi Hírlap, az ipolysági A Hét, az Érsekújvár és Vidéke, a Komáromi Lapok stb.) is közöltek ismeretterjesztő jellegű, ám gyakran forrásértékű cikkeket (ilyenek Thain János írásai az Érsekújvár és Vidéke c. hetilapban, vagy Manga János cikkei A Hétben). A losonci Figyelőben jelent meg Thain János pályamunkájának egy része a népművészet szlovákiai helyzetéről. Benne a szerző a szakirodalomra és saját kutatási eredményeire támaszkodva mutatja be a hazai magyar, szlovák és német népművészet lényegét, főbb jellegzetességeit, s fölhívja a figyelmet a téma interetnikus vizsgálatának lehetőségeire is (THAIN 1933. Vö. LISZKA 1986). A két világháború közötti gyermek- és ifjúsági lapok egy része szintén közölt - sokszor szinte rendszeresnek mondható gyakorisággal - néprajzi tárgyú cikkeket Kiemelkedőek a losonci A Mi Lapunk c. cserkészlap népművészeti, néprajzi tárgyú közleményei, amelyek - elsősorban a Tichy Kálmán tollából megjelentek - a Szent György Kör ifjú cserkészeinek a figyelmét is ráirányították a „honi magyar kultúrhagyományokra", a népi kultúrára. Ugyanitt jelentek meg a mozgalom néprajz iránt fogékony tagjainak (elsősorban Balogh Edgárnak és Morvay Gyulának) első néprajzi leírásai, zsengéi is. A Szülőföldünk Pozsonyban megjelenő honismereti ifjúsági folyóirat szintén rendszeresen közölt néprajzi tárgyú ismeretterjesztő cikkeket, elsősorban a lévai Féja házaspár tollából. Az ilyen jellegű publikációk száma 1938 után valamelyest megcsappant ugyan, ám ezt a visszaesést kiegyenlítette a közben Magyarországhoz csatolt területeken fellendült néprajzi kutatás. Központi pénzből és egyénileg is több „anyaországi" kutató fordult meg ekkor ezeken a területeken, akik aztán fontos kutatási eredményekkel tértek haza (legyen itt elég Bakos József, Fél Edit, Gunda Béla vagy Vargyas Lajos munkásságára utalni). A Szlovák Állam területén maradt maroknyi magyarság körében szintén felélénkült a néprajzi érdeklődés, illetve a publikálási kedv. Arany A. László néprajzi kalauza, áttekintése az akkori szlovákiai magyarságról inkább tudománytörténeti érdekességgel bír (ARANY 1941), míg Putz Éva koloni lakodalom-monográfiája a mai napig példaértékű (PUTZ 1943). • Annak ellenére, hogy szerzőink munkássága körülményeinek a megvilágítása érdekében viszonylag hosszadalmasan tárgyaltuk a korabeli szlovákiai magyar néprajzi tudományosság külső és belső működési feltételrendszerét, időről-időre Thain János és Tichy Kálmán egy-egy konkrét eredményére, tevékenységi körére is rá kellett mutatnunk. Rendkívüli módon szerteágazó munkásságuk ugyanis olyannyira összefonódott az egész korabeli szlovákiai magyar néprajzi élettel, helyi viszonyok közt olyannyira az élvonalba tartoztak, irányadóak voltak (ez utóbbi elsősorban Tichy Kálmánról mondható el, aki szlovákiai
