Csete Balázs: Kalotaszegi fafaragások ( A Néprajzi Múzeum tudománytörténeti sorozata 3; Budapest, 1990)

KALOTASZEGI UTCAAJTÓK - Díszítés

pás) vésővel készítik, a bennük lévő lyukacskákat pedig centromfúróval. A gömbölyű vésők rendszerint egészen vasból vannak, mert a fanyelűek hamar szétfoszlanak a sűrű ütögetéstől. A dfszítmények kivitelező technikájuk szerint négyfélék: a sima alapmezőbe finoman, enyhén karcoltak (betűvésővel); a sima alapmezőbe mélyen bevésettek (a mértanias rózsaformák majd mindig ékrovással); a többnyire bevert alapmezőből reliefszerűen kidomborodnak és végül a sima alapmezőbe beméryftetten domborítottak, mely utóbbi összetett, kettős technika (mélyítés és domborítás). A díszítés helyei a két ajtófélfa és a szemöldökfa. Bogártelken és Nádasdarócon magát az ajtót, de a szemöldökfát, a fölötte lévő háromszögű oromzatot és a nagykaput is deszkából lombfűrésszel kivágott, rászögezett (rátétes) formákkal díszítik. A bogártelki utcaajtók háromszögű oromzatán egy deszkaszélességű födél van fűrészelt díszű szegélyléccel. Az oromzat három sarkát is többnyire fűrészelt tulipánforma ékíti. A szemöldök és ajtófélfákra leggyakrabban külön díszítmény kerül, de közös dfezítménykompozíció össze is kapcsolhatja őket. Az ajtófélfák függőleges irányát a széleiken végigfutó, mértanias szalagdíszek hangsúlyozzák, finom és változatos tagoltságukkal pedig ez irány merevségét szelídítik. A „szegő cifraságok" az általuk közrefogott dfszítménykompozíciót tömörítik. Keretbe zárják a díszítőelemeket, hogy akkor se hulljanak szét, ha csak mozaikszerűen, belső összefüggés nélkül kerültek egymás mellé, amire sok példa van. Minden szegélydísz jelentősége az, hogy hangsúlyozza a díszített mező alapformáját s egységbe kényszeríti a rajta elterülő díszítményt, amit a kalotaszegi népi díszítőérzék is nagyon jól tud. A faszöges sarokkötések kezdeti korszakának elsőként jelentkező, különleges díszítménye a tábla (az alapsíkból reliefszerűen kiemelkedő vagy abba bemélyített négyzet, melynek sarkait befele domborodó negyedkörívecskék metszik le), mely minden faluban az ajtófélfán - üresen egymás alá, a szemöldökfán pedig egymás mellé sorakoztatottan fordul elő. Az utóbbi esetben a felírat betűi és a készítés évszámai kerültek beléjük egyenként, ám nemcsak a szemlélő eligazításául, hanem díszítő szándékkal is. E táblaformákba később más, karcolt és vésett díszítőelemek is kerültek, főképpen csillagszerű rózsák és tulipánok. Kezdetben az ajtófélfa külső felén - a belső felén lévő táblaformákkal párhuzmosan - hullámos szárra aggatott, egyszerű tulipánok kerültek. E formák korszakát a mind sűrűbben s különböző méretben egymás mellé és alá csoportosított csillagszerű rózsák követték. Valóságos rózsahullás volt az 1880-as évek második felében. A legegyszerűbb, a hatágú csillagformaként jelentkező rózsa motívumot a körző munkája diktálta mindenütt. Kalotaszegen hihetetlenül gazdag változatokat teremtettek, és pazar kedvvel szórták őket nemcsak az utcaajtókra, hanem a sulykokra, a kapatisztftókra, a kisszékekre és az orsónehezftő karikákra is, a leheletszerűen ötvöző, dekoratív szobrászi érzék megnyilatkozásaiként, a legötletesebb ékrovásos bemetszésekkel gazdag fény- és árnyhatásokat kikényszerítve rajtuk. A népnyelv a maga hasonlatteremtő módján el is nevezte őket: horgas, cikkes, szilvamagos, barackmagos rózsának, mely elnevezésekkel illetett formák mindenikének külön-külön ismét igen sok változata van. A kalotaszegi vélemény szerint: „Ami hímesség körformájú, az mind rózsa." Midőn a rózsamotívumok alakításának és csoportosításának szinte minden lehetősége kimerült (maguk készítette cirkolmazóval rajzolták elő) s amikor azok vésésébe beleunt a kéz is, meg a mindig új szépségek után áhító ízlés is, akkor a rózsamotívumok közé mind több és több más növényi elem is kerül, éspedig mind naturális, mind pedig stilizált formában: tulipánok, különféle levelek (szőlő-, cser-, tölgy-, rózsa- és falevél), bimbók, gyümölcsök (szőlő, körte, cseresznye, makk). Kezdetben csak mozaikszerűen felsorakoztatva az egyenletesen vibráló fény- és árnyhatás összhangja vonta őket egységbe. A szerves kompozícióba foglaló szárak, indák csak akkor jelentek meg - s ekkor már madarak is kerültek rájuk -, amikor a fenti díszítőelemek alá virágcserép vagy egyéb edényféle (Bogártelkén dézsa, Magyarlónán hordócska) került az egész kompozíciót tartó és értelmező alapformaként. A növényi erdetű motívumok így a virágos ág alkatrészeinek látszanak szárak nélkül is (Zsobokon). A református vallás sugallta díszítőelemek: kehely (az Úrasztaláról), csavarodott farkú kígyó (a bűnbeesés jelképe), kakas (Péter apostol figyelmeztetője) és szőlőtőke. Egy 1935-ben épült