Csete Balázs: Kalotaszegi fafaragások ( A Néprajzi Múzeum tudománytörténeti sorozata 3; Budapest, 1990)

KALOTASZEGI UTCAAJTÓK - Díszítés

Ha az utcaajtók díszítése falunként igen gazdag változatosságot, motívumkincset mutat is, szerkezeti vonatkozásban a hagyományos típust minden falu megőrizte. Az alkatrészek, összeil­lesztéseik (csapolások, kötések) s méreteik ugyanazok s így a tömb-, a foltszerű, a festői szilu­ett-hatás is ugyanaz mindenütt. Némi eltérés mutatkozik Bogártelkén és Nádasdarócon, ahol a kerekfödelű utcaajtókon kívül néhánynak a födele az ajtó síkjában folytatódó háromszögű orom (timpanon), tehát csepegő-nélküliek s bizony, esős időben nem lehet alájuk állani. Mérán pedig szokatlanul magas, szinte emeletes utcaajtók vannak, ugyancsak a hagyományos kerekfedelű és tűzfalas típus mellett. E felső részükön rácsos s galambbúgos utcaajtókat mintha csak a mérai födeles nagykapukból vágták volna le: szerkezetben, méretben és díszítésben annyira egyeznek azoknak utcaajtó részével. A fúró-faragó kalotaszegi ezermester törekszik arra is, hogy az ősi szerkesztő vagy díszítő ha­gyományba valamilyen egyéni változatot, ötletet - olykor virtust - vigyen bele. Ez a törekvés meglátszik némely utcaajtón is. Galambház (Sztánán) vagy hármas oromkiképzése van a födél­nek (Magyarókereken). Ezek az egyéni kísérletezések azonban nem zavarják meg a kalotasze­gi utcaajtóknak immár klasszikussá kristályosodott, hagyományos stílusát. Az ősi díszítőelemek (főként a tulipán és rózsaformák) mellett legfőképpen a szerkezet és felépítés maradt meg ál­landó jellegzetességnek. Díszítés Az utcaajtó alkatrészeinek elkészítése után - de egybeillesztésük előtt - következik azok hí­mezése. A díszítmény minden részletét előrajzolják. Legelőször is a kompozíció vázát: a szára­kat, a szárazást vagy indákat s ezeket minden esetben eszközbeli segítség nélkül szabadkézzel. Ez már a díszítmény elhelyezését, motívumainak elrendezését is jelenti. Ezután következik a vi­rágok s térkitöltő elemekként a levelek rajza. Az ügyesebb kezű faragók többnyire technikai fo­gások nélkül végzik az előrajzolást, de „hogy szebb, szabályosabb legyen a forma", s hogy „gyorsabban mennyen a munka", a szimmetrikus formákat még ők is papírból szeretik készíte­ni, részarányos kivágással s ezeket a megfelelő helyre téve, széleiken körülrajzolják pl. a tuli­pánt, amelybe szfvformát is ilymódon nyírnak. Deszkába fűrészelendő formáknál is így járnak el. A csere- vagy tőgylevelet egyszerűen a fára teszik s körülrajzolják. A többször rajzolt formá­hoz azonban sem minta, sem segítség nem kell. Emlékezetből rajzolják, miáltal pedig az ösz­tönszerűen is stilizálódik. A nehézkesebben rajzolók a kész faragásokról lelopják a formákat. Papírt szorítanak rájuk s az azon kinyomódott formákat ceruzával utánarajzolják, majd kinyír­ják s ezt a papírformát teszik a kitervelt helyére, hogy a faragás számára körülrajzolják. A tet­szetős formák a különböző célú látogatások alkalmával ilyen „lelopás" által is terjednek faluról-falura. Az előrajzolt díszítmény minden részletét először betúvésőwel vágják körül (a karcoknak lát­szó vonalformák is betűvésővel készülnek, hasonlóan a fejfákon a felíratok), azután különböző szélességű egyenes vésőktel kitisztítják az alapmezőt, a hímesség főggyit. S hogy az alapmezőnek a vésők tisztogató munkája után még megmaradó egyenetlenségeit eltüntessék, az alapmezőt végükön csillagos, körös vagy hegyes vasrudacskákkal beverik, azaz csiüagozzák s karikázzák vagy sűrű pontozással bészurkálják A mintázó vasrudacskákat is maguk készítik: a pontozáshoz na­gyobb, vastagabb vasszögekből. Még vastagabb vasrudacskák végére reszelik a csillag- és kör­formákat, amelyek benyomódnak az alapmezőbe. Az alapmezőnek sűrű pontozással, csillagocskákkal és köröcskékkel, egyszóval béverísekkel való finom vibráltatása azonban csak az alapmezőből domborúan, reliefszerűen kiemelkedő formák fény- és árnyhatását teszi még fes­tőibbé, de hiányzik az egyéb s alább részletezendő faragó technikákkal megmunkált formák kö­zül, mivel azok nyugodt érvényesülését zavarná. A vésőket s az alapmezőt tarkázó vasrudacskákat butykósal ütögetik könnyedén, mert csak gyönge ütésekkel lehet pontosan a formák szerint irá­nyítgatni őket. A félkörös szegélydíszt és a rózsák csipkéit különböző nagyságú gömbölyű (ku­

Next

/
Oldalképek
Tartalom