Madarassy László: Nomád pásztorkodás a kecskeméti pusztaságon (A Néprajzi Múzeum tudománytörténeti sorozata 2; Budapest, 1990)
2. Pásztorok
Alföldre.*) Ez a nyomulás a kecskeméti pusztaság területére nem volt tömeges, nem csinált nemzetiségi elváltozásokat, de hatását a faji vonásokban, szokásokban, erkölcsökben, elnevezésekben lerakta, a hol is rendre föltalálható. Különösen a ráczok voltak azok, akik már az első szerencsétlen rigómezei csata óta őshazájukból déli Szerbiából, erősen nyomultak a Duna-Tisza vidékére, a hol is hellyel-közzel önálló ráczközségeket alkottak. Szenvedésekben, vándorlásokban megedzett, kisigényű, kezdetleges míveltségü, de vállalkozó szellemű, állattenyésztő fajta volt ez is ; a hazai szilaj pásztorkodás csakhamar erős versenytársakat talált a rácz bacsókban, bojtárokban, a kik is a magyar földön nem a jobbágynak, cselédnek alárendeltségével, hanem a szabad embernek szabad akaratával szegődtek el, avagy vállalkoztak a jószág őrzésére, gondozására, jövedelmeztetésére. Ebben nekik is volt bizonyos ősi gyakorlatuk ; pásztoraik ma is nomádkodnak és sok rokon vonást mutatnak a hazai pásztorsággal.**) Mint Hornyik mondja, Kecskemét vidékén úgy ismerték a ráczokat, hogy a vagyonosabb rész marhakereskedésre adta magát, a szegénye pedig beállt a marhakereskedők mellé haj tónak, vagy „becsületes munkára szánván magát, mint szolgák, mezei munkások és pásztorok", a nagykiterjedésű pusztákon vállaltak és nyertek alkalmazását. ** ) Ugyancsak ebben az időtájban húzódik le a hegyekből egy rendkivül igénytelen, szorgalmas és ügyes pásztorfajta, amelyet vlach, valach, oláh néven említenek okleveleink. ,,A magyar urak és a földes gazdák igen szívesen látták e csendes pásztornépet, mivel a megfogyott jobbágyok helyébe, a puszta telkeken, hasznos munkaerőt nyertek bennök. A vlachok kitűnően értettek a pásztorkodás minden fajához és a sajtcsinálás minden módjához. Különösen ez utóbbi dologban való jártasságuk miatt szerették őket. Lent az Alföldön és a Dunántúl hamar megmagyarosodtak, hamar beolvadtak a magyar népbe. A mily észrevétlenül jöttek, épp oly észrevétlenül el is tűntek. Jelenlétüket csak néhány szláv szó és a juhtenyésztés felvirágzása hirdeti. A hol megjelentek, ott a juhtenyésztés a régi magyar szarvasmarha-tenyésztést szűkebb térre szorította. A marhás gazdák és emberek száma fogyott, a juhos gazdák száma pedig növekedett."****) Mind a rácz, mind az oláh, mert szórványosan jött s mert színmagyarság közé telepedett, a kecskeméti pusztaságon gyorsan elvesztette nyelvét, vallását f) és utódaiban már a legkuruczabb magyarság számát szaporította. A török uralom utolsó korszakában a népesség kezdett duzzadni, a községi élet lendületet vett, tudunk több olyan pusztáról, mely ekkor ismét állandó lakosságot nyert. A kecskeméti pusztaságon lassankint kialakult egy egységes nyelvjárású, szokású, életmódú, azonos intézmények alatt élő nép, mely leginkább úgy jellemezhető, hogy : kecskemétvidéki. Ezt a kialakulást azonban újból felkavarta a török iga megszűnésével beköszöntött német-, majd kuruczvüág. A nyomasztó viszonyok hatása alatt újabb pusztaságok támadnak ; Kecskemét egy ideig még *) L. : Takáts Sándor: Régi pásztori élet. **) L. : Smiljanic M. : Die Hirten und Hirtennomaden Süd- und SüdostSerbiens. „Globus", 1898. évfolyama. ***) L. : Hornyik János : A ráczok ellenforradalma. „Századok", 1868. évfolyama. ****) L. : Takáts Sándor : Sztronga. „Magyar Nyelv", 1906. évfolyama. t) L. : Takáts Sándor: Régi pásztori élet.
