Madarassy László: Nomád pásztorkodás a kecskeméti pusztaságon (A Néprajzi Múzeum tudománytörténeti sorozata 2; Budapest, 1990)

2. Pásztorok

növelheti bérelt, vagy vásároft pusztáinak számát, de a puszták tulajdonjogában csakhamar beállott gyakori változások már előrevetik árnyékát az elkövetke­zendő átalakulásoknak. A mint a német- és kuruczvüág zivatarai tönkretették a világhírű kecskeméti állattenyésztést és állatkereskedelmet, éppenúgy alapjá­ban támadták meg a kecskeméti pusztaság területét az új birtokigazolás és fegyver jog váltság. A puszták régi és új birtokosai, hogy a tulajdonukra kirótt váltságösszegeket előteremtsék, meg hogy a jövedelmeket fokozzák, valóságos népvándorlást indítanak ; az egész országból megindul a boldogulást kereső nép özönlése a Duna-Tisza közére. A Kiskunság föltámasztására irányuló törekvések, a XVIII. század közepén, a redemptioban betetőzésüket nyerték, de a megválta­kozás a kecskeméti pusztaságra érzékeny csapás volt, mert azt nemcsak politikai, hanem népi tekintetben is két részre bontotta. A Kiskun pusztáknak Tisza felé eső részét ugyanis az élelmes és szapora jászok váltották magukhoz, a kik is olyan tömegben és szervezettséggel jöttek, hogy mind máig megtartották elütő 6. Gulya az ,,itató"-nál. (Bugaczmonostor.) nyelvjárásukat, szokásaikat, intézményeiket.*) Ez a jász hatás erős nyomokat hagyott a vidék néprajzi képén, a községesitett puszták területén ; de lesimult, mire a legeitetőpusztákra kiért. Az a külömbség, a mi például az őslakossága Kecskemétet és a szomszédos, fiatal Félegyházát népi tekintetben ma is elvá­lasztja egymástól, a legeltető puszták nomád életében elveszett. Eltekintve az állandó munkáshiánytól, mely a kecskeméti pusztaság területére úgyszólván napjainkig szállította a legkülömbözőbb népelemeket, még egy nemzetgyarapító fajtáról kell megemlékeznünk, a tótról. Mint rendkívül igénytelen, cselédi szolgálatra alkalmas, vagy vándorlóiparos nép, már a leg­régibb idők óta ösmeretes volt az Alföld magyarsága előtt. Egy-egy Ínséges fel­*) L. : Szer elemhegyi Tivadar : Kis-Kún-B^fyh^azav^^s monographiája. Nagykőrös, 1882. — Dongó Orbán : A kiskunfélegyházi nyelvjárás) Szeged, 1911.

Next

/
Oldalképek
Tartalom