Madarassy László: Nomád pásztorkodás a kecskeméti pusztaságon (A Néprajzi Múzeum tudománytörténeti sorozata 2; Budapest, 1990)

3. Pásztortanyák

szok őket gyakorta a' magyar folyókról : Dunának, Tiszának 's Sajónak nevezik el, azt tartván, hogy az ily nevű kutya soha se dühödik meg. Ezek kíséretében indul ki, a' juhász a' nagy puszták legelőire".... *) Napjainkban a juhászok ebe kizárólag a „pulikutya", mig a „hófehér, sokszor igen feltűnő nagyságú komondor a gulyások kutyája."**) Bársony István leírásában „a gulya körül minden fordulónál feküdt egy-két erős komondor, abból a híres alföldi fajtából, a mely már egészen kiveszőben. Mikor a szekerekkel jöttünk, majd megfogták a kereket; most egy se mozdult."***) Élelmezésükre a pásztortanyáknál ma is nagy gondot fordítanak, bár nem tesznek annyi szolgálatot, mint régén, a mikor nemcsak tolvajokkal, hanem farkasokkal is meg kellett küzdeniök. Ez okból nyakukon állandóan szeges örvöt hordottak. A cserény őrizetére hagyott komondornak kolonczot kötnek a nyakára, nehogy unalmában, vagy éhségében elcsatangoljon vadászni. A cserények körül, idők folyamán, bizonyos rendtartás fejlődött ki és pedig nemcsak az egy helyben maradásnál, hanem a cserény költöztetésénél és a jószág legeltetésénél, vagy pihentetésénél is. ****) Ez a rendtartás igen szigorú, majdnem katonás volt, a mi nem is csodálható, ha elgondoljuk, hogy egy-egy teljescserényhez jószágban és fölszerelésben mennyi ingó érték tartozott ; hogy a számadónak néha 6—7 szilaj legény között kellett, rövid úton, igazságot tenni. Mondhatni : a cserényespásztorok egész nomád élete, a számadók föltétlen és nagy tekintélye, a jószág biztonsága és jóléte, ezen a rendtartáson nyugodott. A rendtartás lényegéből és formájából az irodalmi emlékekben itt is, ott is található valami. Igy Kecskeméten „a számadó részint a cserénynél van, részint ki-kimegy a gulyához avagy a méneshez a legöltetésre felügyelni. — Ugyancsak ez, a bojtárokkal egyetemben, minden reggel korán felszámlálja, minden egyes gazdának minden darab jószágát s számba veszi azt. A két első bojtár akkor, a midőn a barom éjjel legelni indul, lovakra ül, s a barmot lóhátról őrzi és legelteti. A barom, ha ilyenkor kilegelte magát, ismét a cserényhöz vonul s körüle lepihen... A 2-ik bojtár reggel korán főzéshez lát, s mielőtt a barom legelni megindulna, az egész személyzet eszik, mely reggeli és ebéd is egyszersmind. Estve, ha a barom megszűnt legelni és a cserény körül lepihen, ismét főznek és ez a vacsora. A lakos kötelessége a tanyát s annak környékét tisztán tartani ; a tejet tarhónak beoltani ; tűzre való tőzeget, vagy a hol lehet, száraz fagalyat szerezni... A lakos még a teheneket is feji reggel, melyek borjai este a cserény előtti czövekekhöz pányváztatnak. A lakos éjjel a fekvő barmot körül járja s a fölött őrködik." f) Halason „egy bojtár mindég a cserénynél volt, úgy is hívták : tanyás vagy lakos. 0 neki az volt a hivatalja, hogy a cserényben semmi czédaság ne legyen. De nem is volt ám ! A mint a számadó kinézte a cserény helyit leállították a rekettye vesszőbűi font sövényfalat, a fejőágast, mintegy hajításnyira a cserénytül, leásták; az elemózsiás taligát az egyik sarokba *) L. : Báró Prónay Gábor : Vázlatok Magyarhon népéletéből. **) L. : Herman Ottó : Az ősfoglalkozások. ***) L. : Bársony István : Csend. *•**) Ennek fölkutatásában, valamintacserényekre vonatkozóegyébadalékaiiu Összeszedésében nagy segítségemre volt Dr. Szabó Kálmán úr, félegyházi földbirtokos, köríves barátom, kinek ez alkalommal mondok fáradozásáért igaz köszönetet. •j') L. : Vahot Imre : Kecskemét és a kecskeméti puszták.