Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 33. évfolyam - Csángók a 20. században, Élettörténetek (Budapest, 1994)

BEVEZETÉS

ún. székelyes csángók élnek. Itt még az utcanevek is a székelyföldi származásról beszélnek: Csík, Gyergyó, Podoros, stb. A moldvai magyaroknak egy igen kis hányada éppen e székelyes csángó falvakból 1945-47 között áttelepült Magyar­országra. Egy részük már korábban, 1941-ben, a bukovinai székelyekkel együtt vándorolt magyar földre. Lábnyik lakosai közül Laczkó István szervezte meg a Magyarországra települést, a „magyarmenést" 1947-ben, s azóta Egyházaskozáron él családjával, földijei között, és itt halt meg 1992-ben. A nagy utazás, az áttelepedés történetét már az életrajz eló'tt külön is megírta. Emlékeit családjának, maradékainak kezdi írni, „sta­tisztikát" állít össze gyermekeiről, unokáiról, amelyet hagyatko­zása szerint azoknak őrizni és folytatni kell. Vallomásainak végső tanulsága - gyermekei és az olvasók számára -, hogy a küzdelmes élet, a világháború, a szegénység ellenére is lehet rendezett életet élni, emberi értékeket megőrizni, célokat elérni. A szerző élettörténetén kívül a 83 családból álló faluközösség életét is megismerjük. Az egyéni és közösségi történet szálai itt is párhuzamosan futnak, mint az előző két történetben. Gyer­mekkor-ifjúkor-felnőttkor eseményeinek leírása mellett és köz­ben megismertet régi faluja helyzetével, a kereseti lehetőségek­kel, munkaalkalmakkal, beszél az iskoláról, vallásról, gyermek­munkáról, a háborús évekről, a hétköznapok és ünnepek rendjéről. Előbb leírja az adott szokás általános rendjét, szabályait - pl. lakodalom a faluban -, s aztán számol be saját élményeiről, azaz saját lakodalmáról. Eletének legnagyobb eseményei: a katonaság és a Magyarországra település. Mind­kettőnek sorsfordító hatása volt. Katonaélményeit, az ott tanul­takat, azok hasznosítását, sikereit részletesen felidézi, többször visszatér ezekre az élményekre. Ugyanígy részletezi a nagy utazás történetét is, az áttelepedés szervezésétől az új hazában való meggyökeresedésükig. A csángók történelmét 1941-ben Mikecs László így össze­gezi: „...a csángók eseménytelen magyar nép, melynek a ma csak olyan, mint a tagnap: vegetáció. Csak egyháztörténete van, mondta sok kutató, az is csak kicsiben az övé, inkább idegen

Next

/
Oldalképek
Tartalom