Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 33. évfolyam - Csángók a 20. században, Élettörténetek (Budapest, 1994)

ERDŰS SZÁSZKA PÉTER: Emlékféli... (Levelek Szabófalváról)

gyermekvei Dolomaszta Gyurka tyinigés Vaszele, amelyek meg holt 87 év korában, 1969-ben s mondja ugy: Régen it Szabófalában jártak Bakói megyéjéből ide emberek, hordoztak gázot, s pakurát, amelyekel kenték a szekérkerekeket, hogy csúszik, hengeredjék inkább. Ezt a pakurát s gázát hozdoszta hard okba s rekvitásztak utókon: ,,Hai la gaz, la pacura." Egy ilyen pakurar elszürkült egy faluba utakon s kérdeszkedet be egy ember házhoz, hol nyugdojék meg ő is, s lova is, s egy ember gazda szegyén béeresztete [fogódta] hozája udvarkertbe. De azt mondta gazda, én fogódlak be hozam, de nincsen sok szobám, hol lefekedjél, csak a tültészen künt kel alanni, mert bent nincs hely. Legyek ugy is gazda, felelt vissza az pakurar, mert nyár volt, én vagyiak köszönt igy is s lefeküdt a töltésre. Csak aba ébe gazda embernek a felesége megszületet egy bobát s az parkurar a töltésen mind aludt, halgata, hogy örangyalak olvastatak a zodjejét az bobának s olvastatak igy: Ez a gyermek meg kel nőjön nagyot, szépen darig gyerek lesz, nagy öröm, ides anyának s meg ides apjának is, de djet megházasodjék a 20 év korán, akor a menekzeő éjén hal meg. Immár regei, djet felkelt nem mondat semmit a gazdának erül, amit hallat álmába, csak djet elindult azt mondta, hogy djet házasodik meg ez kölök gyermek, akor őt is elkívánja a menekezőibe, mert szeretne, legyek akor is it szinbe, hogy latsa meg, há meg igazadik, mit hallat ő az ijbe. Gyermek nőt, nagy örömei s szöveszen fogadták az apjok s elérhete 20 évet s már házaskodot meg. Akor apjáik elhivják, kivánták a pakurárt is, amelyek vet részt a születésénél, hogy most vegyen részt a házaskodó menekezőinél is. Sok ember barátok, rokonok s még másféle kivánt emberek voltak a menekezőbe, énekeltek s táncoltak s meg sokféle játzotok mind e menekezőbe. Este készüre elsziledtek, haza mentek mint s lefeküdtek. Othond a gazda embernél csak az a pakurar elmaradót, hogy aludni. Mióta lefeküdtek, az gyermek nyerel [vőlegény] ot ben a nyerászával s ő pakurar mondta a gazdának, hogy ő mincsak künd e töltésen fekedik le aludni, aba de. O elaludt. Ejün kijöt az nyérel a házból, felkelt a nyerásza melyül a eleségtól s az udvor kertébe volt egy kut, de bé volt