Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 33. évfolyam - Csángók a 20. században, Élettörténetek (Budapest, 1994)

ERDŰS SZÁSZKA PÉTER: Emlékféli... (Levelek Szabófalváról)

be. Most nincs, gyiren van, csak 20-25 háznál meg egy kucsa. De most nem is kel. Csak az pásztoroknak, amelyek járnak jovokval a mezőkön, vaj azoknak, amelyeknek van házaik a mező közöpibe. Azoknak kelendő háznál a kucsa, mert ot a mezőn volna, lene tolvajak is, meni rá lopni meg s kucsa őrzi, hanem ad hirt s úgyis sokat használ. Ezt tudjuk, hogy akármelyik ember kel őreze házát s gyermekeit, mert ő mondjuk ugy s eszes ő válna bene király a naturán [természeten] s ezért ilyenek, hogy ő is örezüdik meg. Egy dalom [legenda] mondja, hogy a lovakat, djet sok farkas járnak egyék meg, a lovak kerekednek be a fejekvei befele a kerékbe a zoraikval egymás előt s hátulsu lávaikval körül rugdasnak s örzek egymást, hogy nemáj egyék meg a farkasak s még másféli vad marháktól is igy üreszkednek. Régen hábara előt s meg erefeli is egy darab időig, hogy örezik a falut, vultak egész uton, amely ut jet be falura, ot a falu szelyen kolibák kirakval földből, befedvel nádval, ahol laktak az ember falu őrző embert hivták jitar és a kolibájának s a falu kapunak, mert volt is kapu, mondták zatare. Ezek az őrzők laktak hosszú nyáron ot a zatarenel, őrző volt a falunak a mezőnd is Ezek az őrzők voltak megfizetvel a falutol nyárba, mert őrezte mezőt, minden ember kelet adjon nekie kövér gabanát arai a helyről, ugarról, amelyeket őrezte az falu szélyén. Djet ember jöt haza hozta gabonát, akor a zatare kapunál állat meg s adta gabanából a részét vaj az Ígéretet a őrzőnek. Más őrzők nem várták haza ember, hoza oda őrző kapuba, hanem mentek ők e mezőre s minden ugarból vetek e végekből 3 m. lépést gabanát s szedték le ők. Azért is még voltak őrzők a falu kapunál, mert embereknek voltak szarvas marháik, tején es, tejének volt más őrző. Gyütik be egy cseregbe egész tején s őrizte, itata két ember, a hányan azt must is használják, de nem egész ember küldte oda a marháit. Sok volt, amelyek külte gyermeket a szarvas marhával itatni e cárnába [mezőre], a kötölöskével vite gyermek. Ezek a gyermekek rendtek el a játékval, a tejének mentek be a embereknek az ugaraikba s rontotak. Azért jitár őrző az a dolga volt, djet megfogta