Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 33. évfolyam - Csángók a 20. században, Élettörténetek (Budapest, 1994)

ERDŰS SZÁSZKA PÉTER: Emlékféli... (Levelek Szabófalváról)

van egy szép zsepkendü. Ez e szokások voltak hamaráb. Most nincs, elveszet, úgyis gyiren még járnak egy egy ugy. Most nincsen tánc, hogy táncoljanak, mind hamaráb minden vasárnap, most csak járnak, plimbáludik a lyegény a lyánval ugy a uton. Még a lyánok most is gyiren, de úgyis hordoznak fotát szép célból arangy fémlik, mind az arangy s meg tesznek egy szép virágot a melyekbe, de ez a szokás vesz el menyen el hamaráb. Immár meg modernozásolt a szokás a vétkezésnél is, a hordozásnál is, mert ma holnap ugy kel járni, mind a városi ember. S igy kell legyek, mert a világ szép civilizálással. Kel hajtani el a régi szokást s kel vény el e uj szokásokat, amelyeket hoza a jövő, öröm életvei éli az egész világon. Jár eszembe, hogy én kaptam két kutat a faluba, amelyekek voltak csinálval az ut közöpibe, azok elmaradtak régik, djet épitik a falut, mint vágták az erdőt s hol csinálták kutat az uton, ugy maradat s egy használták, még beomlotak az kutak magiktól. Volt egy kut az uton, ment mensz a Románváros feli, ot hol lakik a Farkas Mucsigai s meg egy hol van most a diszpenzár kórház. Az ut közibe, de most nincs egy is. Hamaráb a kutaknál volt válu, hogy igyanak a marhák, most nincs soha soholt. A gazdagak csináltak kutakat az odvorkertbe, ház elüt s meg másik épitek olyan kutat, hogy huza ki e vizet a kupákval [automat]. Mezőn is voltak kutak sok, de most dorsa kevés el maradat, mert mind beromlotak. Lütün [lejtőn] voltak kumpána kutak [gémes kutak], amelyeknek volt cseber, hogy azt nem volt senki le ne ellopja s mezői kutaknál volt felkötvel láncval egy csipar, amelyekvei itak vizet. Most nincs. Egy kut ilyen kumpána most is megvagyan lütün s használják, a Kalagar bácsi urnák a kútja, csak 9-10 méter, de mély bele a viz, de jó hideg vize van. A faluba nem kapuzik mindmeren viz. Sok ászát, épitet kutat, be asztak 28-30 m s nem kapót vizet s igy betötette, mert az helybe nincs forás viz. Régen it nálunk a faluba máj minden embernek volt kucsája ház melyet, amelyek meg volt kötvöl a láncon s járt a sármán kapujig s házkotzig s őrezte házat, adot hirt a gazda embernek, djet eljöt valaki a kapunál, nem eresztete