Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 33. évfolyam - Csángók a 20. században, Élettörténetek (Budapest, 1994)

ERDŰS SZÁSZKA PÉTER: Emlékféli... (Levelek Szabófalváról)

azután a tanár verte azokat, mert nem voltak derekak, huzot egy 10 veszüt a tenereikbe, kezikre. Azután mászor nem még csináltak ugy. Etzer elvertek engemet is dorsa [nagyon], 20 veszüt dobtak tenereimre, adig elsértetem e kezeimet, hogy töböt nem voltam rosz. Volt velünk egy nagy gyermek 18 esztendős, hivták Borka G. meg egy Piter Mihály. Ez volt hét asztály, s ezek verték egész gyerekeket meg. Akor egész gyermek mind csángó magyarol beszéltek. Megvolt egy széle Szabófalának, hol beszéltek románul, anak szélinek monták: Balaszak. Luciseni [Lökösfalva], onot továb egész falu mind csángó magyarok voltak s mind magyarul beszéltek. Azután erefeli fogni beszéltek 1944-45 gyermekeknek hond és románul, adig mint a skolában csak künd, de djet tanultunk könyvet akor románok Most is a faluba öregek s még ifiuk is, melyekek tanultak magyaról, mind ugy beszélnek. De imár rendre menyen ki a magyar beszéd, mert e ifjú emberek hond mind románul beszélnek s gyermekek mind hond, mind iskolába csak románul tanolnak. Djet jötünk haza iskolából, akor játzotunk bongókba [gombokba] s melyek nyert az neszte [nézte] , hogy vegye le, mit nyert. Másik nem adta s akor fogtunk verekedni, azután játzatunk pénzbe it, mig pénzünk volt, mert djet nyertek nem adták a pénzt, akor a botval, egy kővel fokosztatuk [fakasztottuk] be egymásnak a fejét. Nagy dolog vala velünk. Hond, djet haza menünk vala, meglátnák vala apáink ilyen véresen s ki lélekvel, hogy verekedésből foly a vér a homlokodból, akor vágnak ők is egy verist, s ezt mondják vala: „no gyermek, lakjál jól verist!" Azuton mondtuk vala meg a tanárnak. Az eszmit [ismét] huz vala más verist. S igy nyütünk [nőttünk] fel, verist sokat vetünk iskolába medig megtanoltuk. Djet végzütet be Péternek e iskola, akor, melyek tanult jól, adtak nekie primât, volt első tanulásnál premiul 1-2-3 primât. Én minden esztendőben vetem primât, de etzer is nem voltam első or e ketődik or a harmadik. Imár kiszaladtam, kitanultam asztályt akor s meg adig is vasárnap anyám küldőt a lóval itatni. Édes apámnak volt heje