Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 33. évfolyam - Csángók a 20. században, Élettörténetek (Budapest, 1994)
ERDŰS SZÁSZKA PÉTER: Emlékféli... (Levelek Szabófalváról)
Más emlékféle szabófalvi emberekről Még most is tartazik az obicsej [szokás], hogy mióta megkeresztelték a kicsi bobát, azután két hétre menyen az anya s viszi a kicsi bobát is a templomba, mutisa meg az papnak, ot meg imádkozék valamit a pap. Enek ez obicsejnek nálunk mondjék „ótódik" [avatódik] be népfeleség". A papnak, djet viszi a bobát, akor hamarab [régebben] adtak egy tyúkot. Most nem adnak, csak kinek van, de legtöbb és munkával a papnak fizetek meg, adnak pénzét. Djet házaskodnak meg, mincsak ugy mennek be templomhoz, mutisa meg a papnak. Vaj két nap után, mióta eltölt a menekező, most is csak pénzét adnak. Hamarabb adtak mincsak tyúkot. Djet meghal egy familliából, akor ember, gyermek, rokonok, amelyek hordoznak kalapot, kucsmát, akar kel járjonak hajdanion. Nem kel hordozák a kalapot, a kusmát a fejekbe. Olyan az obicsej it nálunk. Djet viszik ki házolnet a holtat, akor visznek elől emberek, feleségek kereszteket s egésznek felvon kötvöl egy szép kendü a keresztre, amelyeket miolta eltemetek a holtat, adják annak ajándékba, melyek vite az keresztet. Egész nemzet, amelyek rokonás aval a holtval, visznek, mének gyortyával meggyujtval, égnek világval s viszik a templomhoz,onnot a cintirimbe, hol temetik el. A pap menyen elől imádkozva, meg elől viszik a keresztet, hatol a pap után hozák a holtat s holt után jönek a rokonai, apja, anya, fiaji, feleségje s meg más rokonok sirval, riuval hátul az holt után. Ot a temető gödörnél nagy szép kendőkvei eresztik be holtat a gödörbe. Azok, amelyek ásták a temető gödröt a holtnak, egésznek adnak szép kendőt. Azután mének haza egész a holthoz, amelyekek elkisérték a holtat a gödörnek, hogy eltemetek s othond csántak ebédeket. Adnak egész világnak, hogy egyenek kényért, pitánt [kenyérféle], cibrét [levest], galuskát s pálinkát s ugy az öveg pálinkát, djet iszák mondják: legyek rész a holtnak a lelkének [részvét kifejezés]. Igy pomenitálják [emlegetik] az holtat mióta eltelnek erői a világról. Mióta eltölt 40 nap még, csinálnak egy práznikot