Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 33. évfolyam - Csángók a 20. században, Élettörténetek (Budapest, 1994)

LACZKÓ ISTVÁN: Emlékek egy moldvai csángómagyar életéből (Önéletírás)

megetettük a tehenekkel. A gyerekeket esténként mind befogtam a fosztásba, de ezek csak úgy dolgoztak, ha mesét mondtam nekik. Miska, Illés, Pista fosztotta a kukoricát. Marika, Anna és Erzsi kicsik voltak. Ezeket elhagytam aludni. Én, a feleségem és a három fiú éjfélig, máskor még tovább es fosztottunk, de csak úgy, ha én folyamatosan mondtam a meséket. El es mondok, illetve leírok egy pár mesét. Édesanyámtól hallottam. Valamikor az volt a szokás, hogy farsangkor az ifjúság vasárnap, hétfőn és kedden, három nap és három este mulatott, folyamatosan táncoltak a legények és lányok. A történet, amit leírok, szintén farsangkor történt. A két szomszéd farsang estén megbeszélték, hogy az estét töltsék el együtt. Egyiknek volt egy lánya, a másiknak es. A két lány egyedül a házban, ők es mulattak az ő szokásaik szerint. Az ajtót bezárták belülről. Egyszer hallják, hogy a házon kivül valami áskálás, kapargás van kint. Ahogy hallgatóznak, figyelnek, hát észreveszik, hogy a ház talpa alatt akkora lyukat ástak a tolvajok, hogy egy ember átfér rajta. Ekkor a házilány vette faragó fejszét és ahogy egy bedugta a fejét, a fejszével úgy vágta le és a testet húzták be. így levágtak 11 tolvajt és behúzták a házba. A 12-ik es bemászott a lyukba, de amikor észrevette, hogy sok vér folyik vele szembe, csak félig jutott be a lyukba és a lány csak a feje tetejét tudta lecsapni, az ember elmenekült. Telt, múlt az idő és egy-két évre megjelent a háznál egy szép legény, amelyik azt mondta, hogy ő a szomszéd községből való és szeretné megkérni a lány kézit. A szülők beleegyeztek és a fiatalok elindultak a legény faluját, házát megnézni. Ahogy mennek, elértek egy fát és a legény azt mondta, üljünk le a fa alá, mert elfáradtam. Ahogy leültek, a legény levette a kalapját és mondta a lánynak, nézzen egy kicsit a fejibe. A lány amikor a fejre nézett, meglátta a feje tetein a forradást, eszibe jutott, hogy ez lehet akinek levágta a feje tetejit és sírni kezdett. A könnyek potyogni kezdtek a legény fejére. Ekkor megszólal a legény. Észrevettél valamit? A felelet igen.Tudod mi jár érte? Erre felkeltek és indultak tovább, de nem a falu felé, hanem az erdőnek neki. Itt volt a betyárok kunyhói és egybe bevitte a lányt. A kunyhóban nem volt más, mint a betyár öreg édesanyja.