Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 33. évfolyam - Csángók a 20. században, Élettörténetek (Budapest, 1994)

LACZKÓ ISTVÁN: Emlékek egy moldvai csángómagyar életéből (Önéletírás)

Mihály mellé, mert onnan kezdődik a tsz-tábla és egyben félre van a falutól is. A járásiak jóváhagyták. így építettünk új istállót. Megvettünk Szárászról egy tanyai házat istállóstól. Ezt lebontottuk, átszállítottuk az anyagot és felépítettük az első istállót a jelenlegi majorban. Összeszedtük a jószágot a szétszórt házaktól és betelepítettük az új istálóba. A szarvasmarhák kerültek az új istállóba, a sertések maradtak a Csobán-féle istállóban, a lovak a Gyozsánéban. Valami könnyebbséget éreztünk egyoldalról, de a másikról mégcsak most jöttek a nehézségek. Az új istállónál nem volt víz. Kutat kellett ásatni, abba szivattyút. Hála a komlói bányászoknak, akik patronáltak, hoztak motort, szivattyút és ingyen beszerelték. De amikor véletlenül nem volt áram, mert elég sűrűn előfordult azidőben, lajttal szállítottuk a vizet az istállóba. Ezidőben a könyvelőnk, Fábos Péter otthagyott bennünket és így én maradtam a helyiben, mert nem volt más. A munka valahogy szilárdult. Essze kezdtek szokni az emberek. Kaptunk állami kölcsönt. Vettünk teheneket, szép tehenészetünk lett, úgyszintén sertésállományunk. Csak az volt a baj, hogy a beszolgáltatás elől mi sem tudtunk kibújni. Amire az állam kölcsönt adott, hogy jószágot vásároljunk, azt el es vette beszolgáltatásba. Szóval amennyit mentünk előre, annyit vissza is, mint a rák. De akkor es kitartottunk, csak a háztájiból. Amit otthon termeltünk, abból éltünk szegényesen. Ez volt a Rákosi­korszak. A tsz-ben csak én nem változtam, folyamatosan mint könyvelő dolgoztam. Az elnökök helyett es nekem kellett intézkednem a gyűlések megtartásáról, pénzügyi dolgokról.Min­dig szerették volna, ha valamivel beleérnek, hogy valamit sikkasztottam, de nem volt szerencséjük, mert én tisztességesen dolgoztam. Minden fillérről el tudtam számolni ügy a banknak, mint a tagoknak. Közben nemcsak a tsz ügyeivel foglalkoztam, hanem a családom ügyeivel es, mert nagycsaládos voltam. A háztáji földet meg kellett művelni, mert nagyobb részt abból éltünk. Ősszel a kukoricát nem tisztán szedtük, hanem héjastól. Hazahoztuk a kocsival, a félszer alá kiöntöttük és éjjel fosztottuk, mert a héját

Next

/
Oldalképek
Tartalom