Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 33. évfolyam - Csángók a 20. században, Élettörténetek (Budapest, 1994)

LACZKÓ ISTVÁN: Emlékek egy moldvai csángómagyar életéből (Önéletírás)

Hova mennek jó emberek Menyünk Egyházaskozárra Vonattal Mázaszászvárra Három nap és három éjjel Megérkeztünk Mázaszászvárra Sok keserves utazáson így jutánk Magyarországba Egyházaskozári faluba Családom itt megnyugoda. Mivelhogy nagy tél volt, hideg és térdig érő hó, szánkókat fogadtam. A szomszédot Szakáli Antalt, aki elszállított minket a rekecsényi állomásra. A szánkóra sátort szereltem és a szánkóba ültettem a négy gyereket édesanyjukkal, mivelhogy a legkisebb lányom Marika csak másfél éveske volt. Miska öt éves, Illés kilenc, Pista 14 éves. Én meg 39, feleségem 38 éves. 1947. február 14-én 5 órakor elindult a szánkó az udvarunkból és elhagyta örökre a születési helyünket. A kis táborunk irányt vett Podores, Petrest, Poncsest, ahol is elértük a Szeret folyót. Mivelhogy be volt fagyva, nyugodtan átkelhettünk rajta a szánkókkal. A folyótól az állomásig Rekecsényig kb. 300 méter volt. Itt leírom a 13 család nevét kikkel együtt jöttünk. [Zárójelben a ragadvány nevük] 1. ifj. Laczkó István [én] [tyiper] 2. id. Laczkó István [Pap Istán] 3. Nyisztor István [rusz, hármas] 4. Nyisztor János [ötös] 5. Nyisztor Antal [nyúl] 6 Nyisztor Imre Antal [Emre Anti] 7. Nyisztor Ferenc [nefortat] 8. Nyisztor István [ferár] 9. Nyisztor Márton [Marci] 10. Puskás György [Kula] 11. Laczkó Mihály [Pap Mihály] 12. Bogdán Péter [Éva] 13. özv. Nyisztor Istvánné [Éva]