Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 33. évfolyam - Csángók a 20. században, Élettörténetek (Budapest, 1994)

LACZKÓ ISTVÁN: Emlékek egy moldvai csángómagyar életéből (Önéletírás)

van?" Mondom valószínű. „Antonescut agyonlőjük." Mondom én nem bánom, csak minket engedj el. Erre azt mondja: ,,Háj pasli házjáika." Mi megértettük, hogy menjünk haza a feleségekhez, így ezt es megúsztuk semmi bántódás nélkül. Továbbra es a kukoricásokon mentünk, ne találkozzunk velük. Egyszer a kukoricásban ránk lőnek, a fejünk felett repülnek a golyók. Lefeküdtünk, és felénk szalad egy román civil. Meglát minket, lefekszik ő es mellénk. Kérdezem mi van veled. Jaj testvér, mondja, kivettem a lovaimat kocsival a kukoricásba és rám találtak. Rám lőttek. De az éjjel ha le nem vágok egy oroszt, úgy haljak meg. Mondom neki, dehogy vágsz te le egy oroszt. Még az es lehet, hogy az orosz lefekszik a feleségeddel és te nézed, ha életbe akarsz maradni. „Vajon testvér?" - mondja a román - „ilyen napokat értünk?" Mondom: ilyent. Mi még felkelénk és vettük az irányt a Szeret folyó felé, mert nekünk ezen át kell menni, ha haza akarunk jutni. Gálben, ez egy magyar falu. Itt egy csónakos átvitt a Szeréten. Találkoztunk oroszokkal, de nem bántottak. Estére átjutottunk Dioszénbe, szintén magyar falu és itt megháltunk, mert éjjel nem volt tanácsos menni. Másnap reggel indultunk hazafelé. Amikor hazaértünk, a faluban itt es annyi orosz van, mint a vízözön. Ahol ökrök, lovak voltak, mind elvitték, fogták be a kocsiba. Ha elkaptak egy civilt, kellett hajtsa a jószágot, ameddig ők gondolták, de a jószágot nem engedték vissza. Ahogy hazaértem nem sok örömöm volt, mert én es a kocsit szétbontottam, elraktam a csalánosba, a két tehet fel a csiki gödörbe, hogy ne vigyék el. így megmaradtak. Anyósoméktól elvitték a két ökröt, jószág nélkül maradtak. Utána jött egy rendelet, hogy akinek két tehene van, egyiket be kell szolgáltatni az oroszoknak, de fizettek orosz pénzzel, amit később felváltottak román pénzre. Én megmaradtam a két tehénnél, de úgy, hogy egyiket odaadtam anyósoméknak, mintha megvették volna, így nem tudták elvinni. A fronton az történt, hogy a románok egyezséget kötöttek az oroszokkal, megnyitották az oroszok előtt a frontot, bekerítették a németeket, akik kénytelenek voltak az erdőkbe, mezőkön bujkálni. Nálunk es az erdő tele volt némettel.