Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 33. évfolyam - Csángók a 20. században, Élettörténetek (Budapest, 1994)

LACZKÓ ISTVÁN: Emlékek egy moldvai csángómagyar életéből (Önéletírás)

Élelmiszer hiányában ették a tejeskukoricát. Aztán sokan bejöttek a faluba és enni kértek. Adott es mindenki, mert sajnáltuk őket, mint embert. Sokan lebetegedtek, hastífuszba .estek. Egy párat el vittünk kocsival Parincselbe a kórházba, de a kórházban az lett a végük, hogy az orosz parancsnokság agyonlövette őket mind. Nagyon szigorúan büntették, amelyik háznál németet találtak. Egy özvegy asszonynál, Maraszin Katánál találtak két németet. Vágták a fát, hogy ennivalót kapjanak és az asszony 6 hónap börtönt ült miattuk. A Teftelug erdeiben bunkert építettek maguknak valami 6 német katona. Ott laktak, nappal bejöttek a faluba, kaptak ennivalót, vitték ki az erdőbe és fogyasztották el. Több mint három hónapig voltak ott, amig valaki méges elárulta őket. Egy nap megjelentek a rendőrök és az orosz parancsnokság. Bekerítették az erdőt, nagy lövöldözés volt, de sikerült nekik egérutat nyerni. Arra a helyre többé nem tértek vissza. Később egy román pap átöltöztette őket civil ruhába és elkésérte őket a határig, hazamentek Németországba. 1944 novemberében parancsot kaptunk mindazok, akik otthon rekedtünk, jelentkezzünk a Havasalföldön Patkovába a kiegészítő parancsnokságon. De hogy utazzunk, mert nagyon veszélyes volt az orosz vonatokon utazni.Hamar fogságba ejtették az embert és bizony sokan nem jöttek haza élve, ott pusztultak el. Kitaláltuk, hogy menjünk el Tekucsra gyalog és onnan megy román vonat Bukarestig. 2 nap utaztunk Tekucsig és valóban román vonatra ültünk, de csak Marasestig. Itt már orosz vonatra kellett ülni. Nem személyvonatok voltak ezek, hanem tehervonatok és csak akkor ülhettünk fel, amikor indult és csak a vagonok tetejére, meg a mozdony tetejére és a végire. Szerencsénkre megérkeztünk Patkovába. Itt azonnal kihallgattak és hazaengedtek nagy keservesen. Itthon lehettem 1945 áprilisáig és akkor behívót kaptam Jasiba. Ahogy Jasiba érkeztem, azonnal felöltöztettek katonaruhába és adtak nekem 6 katonát és őrséget állítottam az állomáson egy 100 vagon kazal fához. Nagyon jó dolgunk volt. Annyi pénzt kerestünk, amennyit csak lehet. A katonákat engedtem el dolgozni vagon lerakásra és a pénzt megosztottuk. Egész